Szervezetünkben a csontvelősejtek, az emésztőtraktus (szájüreg, nyelőcső, gyomor, bél) nyálkahártyájának sejtjei, valamint az ivarszervek (petefészek, ill. here), továbbá a szőrtüszők és hajhagymák sejtjei azok, amelyek folyamatosan, gyorsan szaporodnak. A kemoterápiás kezelések során tehát az egészséges sejtek közül főként ezek károsodnak.

A leginkább károsított sejtek helyének megfelelően a leggyakoribb mellékhatások a következők: hányinger, hányás, szájszárazság, az ízérzés zavara, étvágytalanság, hasmenés, gyengeség, hajhullás.

További gyakori mellékhatások avérzékenységre, fertőzésekre való fokozott hajlam, és a gyengeséget okozó vérszegénység. Ezek hátterében a kemoterápiás szereknek a csontvelőre, a vérképző sejtekre kifejtett károsító hatása áll.

A mellékhatások fellépése tekintetében egyénenként igen nagy különbségek mutatkoznak. Egyeseknél nem is alakulnak ki jelentősebb mellékhatások, vagy azok jellege egyébként az alkalmazott kemoterápiás szer természete szerint is igen eltérő lehet. Korántsem feltétlenül következik be minden egyes gyógyszertől minden egyes káros mellékhatás. A mellékhatások kialakulásáig és elmúlásáig eltelő idő is egyénenként igen különböző lehet.

A mellékhatások túlnyomó többsége a kezelések befejezése után rövidesen, a kúrák közötti pár hetes szünet alatt gyakorlatilag teljesen megszűnik. Újabb kezelési ciklus alkalmával azonban újból jelentkezhetnek.

A kemoterápia mellékhatásainak kezelése és enyhítése

A kemoterápiás kezelés kellemetlen és káros mellékhatásainak többsége nagymértékben csökkenthető, számos - a beteg által is könnyen megvalósítható - egyszerű megoldással. Az utóbbi 1-2 évtizedben nagy előrehaladás történt a mellékhatások gyógyszeres megelőzése és kezelése terén is.

A gyógyszeres megelőzés és kezelés lehetőségeiről a beteg elsősorban orvosától kaphat megfelelő felvilágosítást és tanácsokat. Ezért a továbbiakban inkább a mellékhatások enyhítését szolgáló egyszerű szokások, eljárások rövid összefoglalására szorítkozunk.

A hányinger és hányás megelőzésére és leküzdésére többféle hányáscsillapító gyógyszer áll rendelkezésre. A gyógyszereken kívül azonban számos olyan módszer van, amelyekkel a hányinger, hányás csökkenthető. Így mindenekelőtt ajánlatos, hogy a beteg egyszerre keveset egyék. Ezáltal a gyomor feszülése csökkenthető. Ugyanakkor azonban a szokásosnál többszöri táplálkozás és könnyű, de magas tápértékű ételek fogyasztása kívánatos. Kerülendő a zsíros, a nehezen emészthető és az erősen fűszerezett, vagy a túl forró ételek fogyasztása is. Ajánlatos az ételek fokozott megrágása és egyáltalán, a nyugodt, lassú táplálékfogyasztás, valamint az étkezések befejezése után mintegy félórás ágynyugalom. Ha hányinger mégis fellépne, az nyugodt, mély belégzésekkel többnyire leküzdhető.

Hasmenés kialakulása esetén mindenképpen diétát kell tartani. Különösen kerülendők az olyan ételek, melyek önmagukban is görcsöt okozhatnak (erősen fűszerezett ételek, káposzta, karfiol, kávé, dió és jelentősebb mennyiségű édesség fogyasztása). Ugyanakkor ajánlatos a bőséges folyadékfogyasztás a hasmenéssel járó nagy mennyiségű folyadékvesztés pótlására. 24 óránál tovább fennálló hasmenés esetén gyógyszeres kezelésre is szükség van és az orvos tanácsát kell kikérni és követni. A hasmenés megszűnte után is napokig rostban szegény, könnyen emészthető ételek (rizs, burgonyapüré, kétszersült, keksz, banán, alma) fogyasztása ajánlatos. Közülük a banán, burgonyapüré fogyasztása a hasmenéssel járó jelentős káliumvesztés pótlása szempontjából is hasznos. Tej, tejtermékek fogyasztása viszont hasmenések esetén ronthat az általános állapoton.

Némely rákellenes szer mellékhatásként nem hasmenést, hanem éppen ellenkezőleg, székrekedést okoz, ezért is fontos a várható mellékhatások felől előre tájékozódni. A székrekedés elkerülése érdekében magas rosttartalmú ételek (barna kenyér, bab, zöldségfélék, gyümölcsök, bőséges folyadék, langyos és meleg italok stb.) fogyasztása kívánatos. Ha a beteg általános állapota megengedi, hasznos továbbá a szokásosnál több testmozgás is. Nagyfokú, tartósabb székrekedés esetén az orvos által ajánlott hashajtót alkalmazzunk.

A néhány daganatgátló szer mellékhatásaként jelentkezőszájkiszáradással, ízérzés-változással vagy az esetleg fellépő nyelési nehézséggel szemben is többféleképpen védekezhetünk. Segít a gyakori szájöblítés, pl. kamillateával, hipermangános oldattal. Ezek egyúttal a szájhigiénia fenntartásában is hasznosak, a gyakori fogmosás mellett. Kerülendők a sós, füstölt és száraz ételek, melyek az érzékeny szájnyálkahártyát sérthetik. Helyettük puha, pépes, vagy folyékony, könnyen nyelhető és emészthető ételek (puding, turmixitalok, bébiételek, fagylalt) fogyasztása javasolt. A szájhigiénia fenntartására fokozott gondot kell fordítani. A fogmosást azonban az ínyt kevésbé sértő, puha fogkefével és a szokásosnál gyakrabban célszerű végezni. Az említetteken kívül langyos vízben feloldott szódabikarbónával történő gyakori szájöblítés is enyhítheti a panaszokat. A kereskedelmi forgalomban lévő szájvizek azonban elsősorban a magas mentoltartalmuk miatt a gyulladt szájnyálkahártyán erős, csípő érzést válthatnak ki és a szájnyálkahártya gyulladását tovább fokozhatják.

Hajhullást nem minden kemoterápiás kezelés okoz, s amelyik ki is válthat ilyen mellékhatást, az sem mindenkinél idézi elő. A hajhullás a kemoterápia következtében 10-16 nap múlva alakul ki és a haj elveszése csak átmeneti jellegű. A kezelések abbahagyása után a haj az esetek csaknem 100%-ában újra kinő és a hajszálak az eredetinél rendszerint vastagabbak és göndörebbek lesznek. Olykor azonban az új haj színe az eredetitől eltérő lehet, esetenként szürke lesz. A kezelés maradandó kopaszsághoz vagy a haj megritkulásához csak kivételes esetben vezet. A hajhullás mellett más testszőrzet átmeneti elvesztése is bekövetkezhet.

A kezelések elkezdése után kerülni kell a hajzat erős fésülését, kefélését, hajszárító, hajgöndörítő készülék használatát. Ugyanakkor tanácsos 3-5 naponkénti hajmosás, magas proteintartalmú és kevésbé szárító hatású, gyengébb sampon használatával. Fokozottan kell óvni a fejet nyáron az erős napsütéstől, télen pedig a hideghatástól. Nálunk a rászoruló betegnek a paróka receptre írható fel, és a rákellenes szervezetek, a Rákbetegek Országos Szövetsége és a Magyar Rákellenes Liga pedig segítséget nyújtanak annak kedvezményes beszerzésében, s esetenként ingyenesen is hozzá tudják juttatni a beteget.

A kemoterápia következményeként bőrviszketés is felléphet. Sugárkezelés esetén a bőrviszketés rendszerint csak a besugárzott területre korlátozódik. Kemoterápiás kezelés esetén viszont a testfelület nagy részét érintheti. Bizonyos behatások: hő, ruházat okozta nyomás, dörzsölés fokozó ingerként hatnak. A bőrviszketés többféle módon enyhíthető. Fontos, hogy önfegyelmezéssel minél inkább kerüljük a bőr vakarását, mert az egy öngerjesztő, egyre fokozódó folyamatot indít el, amellett a vakarás okozta bőrsérülések a fertőzéseknek is kaput nyitnak.

Célszerű laza, könnyű, vászon, de minden esetre dörzsölést nem okozó ruházat használata, továbbá a bőr erős napsütéstől, széltől, hőmérsékletingadozástól való védelme. Ajánlatos továbbá a bőséges folyadékfogyasztás. A bőrt vizes és nem olajos alapú krémekkel célszerű kezelni. Hasznos langyos vagy hidegvizes zuhanyozás, illetve fürdő. A fürdővízhez adott szódabikarbóna ugyancsak megnyugtatóan hat a bőrre. Az orvos természetesen viszketéscsökkentő gyógyszereket is felír a beteg kérésére.

Egyes kemoterápiás szerek hatására fokozott napfényérzékenység alakul ki. Erre az orvos rendszerint előre felhívja a beteg figyelmét és a bőrének napfénytől való óvására inti. A kezelés abbahagyása után pár héttel a fokozott fényérzékenység rendszerint megszűnik. 

Fertőzések. A kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél könnyebben és gyakrabban lépnek fel fertőzések, különösen azon időszakokban, mikor a kemoterápiás szer vérképzésre kifejtett károsító hatása miatt a fehérvérsejtszám nagymértékben lecsökken. Nem ok nélkül végeznek a kemoterápiás kezelésben részesülő betegnél rendszeres és gyakori vérképvizsgálatot. Minél alacsonyabbá válik a fehérvérsejtszám, annál nagyobb fertőzés kialakulásának veszélye és ez a beteg részéről is fokozott óvatosságot és céltudatos védekezést kíván a fertőzés lehetőségeivel szemben.

Fontos tudni, hogy amikor a fehérvérsejtszám igen alacsony, gyakran a fertőzés fellépése sem a megszokott riasztó tünetekkel (magas láz, hidegrázás stb.) jelentkezik, hanem sokszor csak jóval enyhébb tünetekben nyilvánul meg, ezért célszerű az orvost ezekről az enyhébb tünetekről is haladéktalanul tájékoztatni.

A betegnek otthonában is mindent el kell követnie, hogy a fertőződés kockázatát a lehető legminimálisabbra csökkentse. Tartsa távol magától a hűléses, influenzás hozzátartozókat, látogatókat, de még kedvenc háziállatait (kutyát, macskát, madarat) is. Különösen tartózkodjék az állatok almának vagy a madár ketrecének, de még az állott vizet tartalmazó virágvázának a tisztításától is, mert azok bakteriális és/vagy gombás fertőzések forrásául szolgálhatnak. Ilyenkor még a mosatlan, hámozatlan gyümölcs, zöldség, a nyers tej- és tejtermékek, a felvágottak, de esetenként még a szobanövények is veszélyes fertőzőforrást jelentenek az alacsony fehérvérsejtszám miatt a fertőzések iránt rendkívül fogékony betegre nézve.

Az átlagosnál is fontosabb a gondos kézmosás, minden étkezés előtt és WC-használat után. Székelés után célszerű a végbéltájék, s nőknél a külső nemi szervek langyos, szappanos vízzel történő lemosása is. Kerülni kell, hogy bármilyen módon nyálkahártya-sérüléseket (kemény műanyag fogkefe) vagy bőrsérüléseket (körömvágás, borotválkozás) idézzünk elő. Férfiaknál célszerű ezért villanyborotva használatára áttérni, ha korábban nem ilyet használtak.

Igen fontos, hogy a betegek kezelőorvosukat bármilyen fertőzésre utaló tünet fellépéséről (láz, torokfájás, köhögés, hidegrázás, izzadás, fájdalmas, vagy gyakori vizelés, bármilyen seb, árpa, gennyes pattanás, kelés, furunkulus észlelése esetén) mielőbb tájékoztassák, hogy a megfelelő intézkedéseket megtehesse.

A kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél fokozott vérzékenységis kialakulhat, mert a véralvadásban kulcsszerepet játszó vérlemezkék száma lecsökken. Ilyenkor az erőlködéssel járó és minden más olyan tevékenység kerülendő, amely sérüléshez és így vérzéshez vezethet. Borotválkozáshoz csak villanyborotva-készülék használata ajánlatos. A szájüreg, a gyomor-béltraktus, a légutak és húgyutak nyálkahártyája különösen hajlamos vérzésre. Ezért puha, pépes, folyékony ételek fogyasztása ajánlatos, a fűszeres és száraz, a nyálkahártyát irritáló ételek kerülendők. Kerülendő az alkohol fogyasztása is, mivel az alkohol rontja a vérlemezkék működését. Nagyon fontos fehérjedús ételek és a nyálkahártyák védelmét szolgáló, bőséges folyadék fogyasztása. A légúti nyálkahártyák védelmét szolgálja a szobalevegő páratartalmának növelése. Aszpirin szedése tilos, mert fokozza a vérzékenységet.

A kemoterápiás kezelés csontvelőműködést károsító, vérképzést gátló hatása következtében vérszegénység is kialakulhat. A vörösvértestszám-csökkenés a vér oxigénszállító kapacitásának csökkenését eredményezi, ami fáradtság- és gyengeségérzéssel, sápadt bőrszínnel jár. A betegnek többet kell pihennie, különösen a kezelések előtt és azt követően. A szokásosnál lényegesen bőségesebb folyadékfogyasztás ajánlatos.

A nemi életet, a megtermékenyítő-, illetve fogamzásképességet érintő mellékhatások. A kemoterápiás szerek hatása a nemi szerveket és azok funkcióit is károsíthatja, a gyógyszer típusától, a beteg korától, általános egészségi állapotától függően és egyénenként is változó mértékben.

A kemoterápiás szerek férfiaknál csökkenthetik a herében termelődő spermiumok mennyiségét, mozgékonyságát és azok különböző rendellenességeit is előidézhetik. Mindez a nemzőképesség átmeneti vagy végleges elvesztésével járhat anélkül, hogy az illető szexuális aktivitását, közösülésre való képességét jelentősebb mértékben befolyásolná.

A kezelés előtt ezért gondos mérlegelést és megfontolást igénylő problémák merülnek fel. Ha az illető még gyermeket akar, férfi esetében fennáll a lehetősége annak, hogy még a kezelés megkezdése előtt spermát, ondót gyűjtsenek, spermabankban történő elhelyezésre, későbbi, mesterséges megtermékenyítésre való felhasználás céljából.

Tudatában kell lenni annak, hogy a gyógyszerek a spermiumokban olyan károsodásokat idézhetnek elő, hogy az ilyen spermiummal történő megtermékenyülés a magzatnál súlyos fejlődési rendellenességek kialakulásával járhat. Éppen ezért fontos, hogy a kezelés tartama alatt és azt követően legalább két éven át a beteg gumióvszer használatával, szexuális partnere pedig fogamzásgátlókkal vagy más módon védekezzék a teherbeesés ellen. Két év kezelésmentes periódus után vállalkozhatnak gyermek nemzésére, de ajánlatos előtte a genetikai tanácsadás szolgálatait igénybe venni.

Női beteg esetében a kemoterápiás kezelés károsíthatja a petefészkeket, csökkentheti azok hormontermelését. A menstruációs ciklusok rendszertelenné válhatnak vagy a menstruáció teljesen el is maradhat. Teherbeesés ugyan lehetséges a kemoterápiás kezelés tartama alatt, ez azonban semmi esetre sem kívánatos, sőt egy ideig azután sem. Legalább két kezelésmentes év elteltéig ajánlott várakozni, mivel a rákellenes gyógyszerek veleszületett fejlődési rendellenességeket okozhatnak.

Nőknél hüvelyszárazság és a külső nemi szerveket érintő viszketés, égető érzés alakulhat ki, amely amellett, hogy a nemi vágyat csökkenti, a közösülést kellemetlenné, fájdalmassá teszi. Emellett nagymértékben fokozza a hüvely fertőzésekre való hajlamát. A hüvelyfertőzés kialakulásának kockázata megfelelő higiénia mellett és az orvos által e célra felírt hüvelykenőcsök, kúpok alkalmazásával csökkenthető.

Forrás: www.daganatok.hu

Feltöltötte: Berkes Judit Napsugár