Szégyelljük, pedig kezelhető a vizeletcsepegés
Ne titkolja!
Az
inkontinencia kezelésére rendkívül széles paletta áll rendelkezésünkre.
Különösen jó, hír, hogy a vizelet-visszatartási nehézségek többsége
gyógyszer és műtét nélkül is jól gyógyítható. Feltéve, hogy a beteg
tudja, az eredmény itt főként rajta múlik!
Bele kell kezdeni, megéri!
Mindenek előtt azt kell hangsúlyozni, hogy az elsődleges kezelés
sohasem gyógyszeres vagy műtéti. A tünetek kezelését mindig
medencefenék- és gátizom-tornával, valamint a túlsúly leadásával kell
kezdeni, hiszen ez az egyik legalapvetőbb rizikófaktor és hajlamosító
tényező. A torna és normál testsúly egyben a megelőzés alapkövei is. Ha
mégis kialakult a zavaró inkontinencia, számos egyéb lehetőség is
kínálkozik még a gyógyszer vagy szike előtt. Itt most elsősorban az
orvos eszköztáráról lesz szó, mert az egyéb kezeléseknek érdemes külön
figyelmet szentelni.
Gyanútól a kezelésig
A kezelés mindig alapos szakorvosi kivizsgáláson, pontos diagnózison
múlik. Az első lépés a tünetek feltérképezésével az inkontinencia
típusának meghatározása. A kivizsgálás során először részletesen
kikérdezik, mióta, milyen tüneteket érzékel az ember, majd az egyszerű
fizikális vizsgálatot további, az okok felderítését célzó vizsgálatok
követik. Kivizsgálják, nincs-e húgyúti fertőzés, majd
ultrahangvizsgálattal, hólyagtükrözéssel (cisztoszkópia), szükség esetén
ún. urodinamikai vizsgálatot végeznek. Végül meghatározzák az
inkontinencia súlyosságát is.
Enyhe esetben egyszerű életmódváltás is sokat segít, az odafigyelés a
rendszeres vizeletürítésre, az alkoholfogyasztás és a vízhajtó hatású
italokat kerülésére és az érintett izmok, a medencefenék és gát izmainak
edzésére. Az inkontinenciák többsége ma már eredményesen kezelhető, az
enyhébb formák, különösen a stressz-inkontinencia esetén teljesen
megszüntethetők, illetve nem gyógyszeres és nem műtétei kezelések a
megelőzésre is alkalmasak.
A diagnózis és a legeredményesebb kezelés megtalálása urológiai,
nőknél nőgyógyászati, férfiaknál andrológiai hozzáértést is igényel.
Maga a beteg is gondoljon arra, hogy több orvos egybehangzó véleménye
erősítse meg a diagnózist és a kezelési stratégiát.
Miután az inkontinencia még egyes típusain belül is igen soktényezős
kialakulású, s a gyógyítás csak az okok ismeretében lehet sikeres, a
kezelés is sokrétű, így nem vállalkozhatunk minden ok és megoldási
lehetőség bemutatására, pusztán rövid betekintést adhatunk.
A stressz-inkontinencia kezelése
A kezelés a konkrét okoktól nagyban függ. Elsőként mindenképpen a
medencefenék- és gátizomzat tornája ajánlott, mely akár teljesen meg is
szüntetheti a panaszokat. Hüvelyi súlyok, hólyagtréning és vizelési
gyakorlatok is segíthetnek az izomzat erősítésében. Eredményes lehet még
a fizioterápia körébe tartozó biofeedback (hordozható készülékből
származó optikai vagy hangingerekkel váltanak ki akaratlan vizelési
ingert, amit a hólyagtréninggel elsajátított módszerrel kell a betegnek
visszatartania) és elektrostimuláció (hüvely- vagy végbélkúpokba szerelt
elektródákkal a gerincvelői hólyaggátló reflexek aktiválása, TENS).
A gyógyszeres kezelés célja a húgycső izomműködésének fokozása,
nyálkahártyája és kötőszövete rugalmasságának növelése. Vannak ugyan
ilyen hatóanyagok, de viszonylag nagy számban járnak mellékhatással.
Helyileg vagy szájon át alkalmazott ösztrogén tartalmú készítményeket is
szoktak javasolni, bár az utóbbi időben ennek hatékonyságuk vitatott.
Ha a vizeletcsorgás egyéb kezeléssel nem javul kellően, zavaró,
például már nyugodt álló testhelyzetben is bekövetkezik, és az anatómiai
eltérések is indokolják, a műtéti megoldás jön szóba. Ezt általában a
húgycső-húgyhólyag által bezárt szög helyreállítása indokolja. Ez a szög
nehéz szülés következményeként, a méh előreesése miatt vagy más okból
megváltozva inkontinenciát okozhat. Az inkontinencia kezelésére csaknem
kétszázféle műtétet tart számon a szakirodalom, és a legtöbb a húgycső
és hólyag nyaki része anatómiai viszonyainak helyreállítását, valamint a
hólyagzáró izom működésének javítását célozza. A műtéteket a hüvely
felől vagy a hasfal felől is el lehet végezni, de az utóbbiak
sikeresebbek.
Gyakran alkalmazottak az ún. suspensiós műtétek. A szeméremcsont
fölötti metszésen át behatolva megközelítik és megemelik a hólyagnyakat.
A mellső hüvelyplasztika 20-30 perces műtét, bikini-vonalnál ejtett
hasfali metszésen keresztül altatásban vagy érzéstelenítéssel történik. A
műtét során a lesüllyedt hólyagalapot megemelik és rögzítik. A
rögzítést egy szövetbarát anyagból készült szalag (ang. tape)
beültetésével is végezhetik (TVT vagy Tension-free Vaginal Tape
plasztika). Az egy-két napos kórházi tartózkodást igénylő műtét gyors
javulást eredményez. Számos hasonló műtét is alkalmazható, az azt végző
orvos bizonyára részletesen elmagyarázza, mit fog csinálni, miért az
adott műtétet választotta. Különösen fontos rákérdezni, ha az első műtét
valamiért nem segített, és másodikat javasol.
Nem műthető esetben vagy sikertelen műtétek után hüvelybe helyezett
segédeszközök, pesszáriumok, egyéb segédeszközök enyhíthetik a
panaszokat.
Terjedő félben vannak a minimális külső vágással végzett
laparoszkópos műtétek is. Ha hólyagzáró-izom gyengeség okozza a gondot,
nehezebb a gyógyítás. A hólyag záróizmát megerősítendő
izomrost-beültetést, ritkán mesterséges záróizom beültetését is
alkalmazhatják. Legújabban a stressz-inkontinencia kezelésére karizomból
kinyert és tenyésztés után a húgycsőbe és a húgyhólyag záróizmában
visszaültetett, saját őssejtekkel is próbálkoztak annak reményében, hogy
így sikerül helyreállítani a renyhe izomműködést.
A sürgősségi (késztetéses) inkontinencia kezelése
A szakember irányításával elsajátítható izomtorna mellett itt a
viselkedésterápia, valamint a gyógyszeres kezelés a döntő. A
stressz-inkontinenciával ellentétben ennél a típusnál, főként a motoros
formánál jó hatásfokkal alkalmazhatók az izmokra és az azokat irányító
idegrendszerre gyógyszerek, amelyek a vizelés ingerküszöbét hivatottak
különböző módokon csökkenteni. Több mint 20 hatóanyag vált be a
mindennapi gyakorlatban.
A hólyag izomzatára görcsoldó hatással bíró hatóanyagok többsége ún.
antikolinerg szer, a hólyag detrusor izmának összehúzódó-képességét
csökkenti. Sajnos alkalmazásukkor mellékhatásokkal (székrekedés,
émelygés, hányinger, hasfájás, gyomorégés, homályos látás) lehet
számolni. Antidepresszív hatóanyagokat (imipramin) is eredményesen
alkalmaztak főként a pszichés okokra visszavezethető hiperaktív
hólyagműködési zavarok esetén.
A gyógyszeres kezelés ellenjavallatait elsősorban a
szívritmuszavarok, a zárt zugú glaukóma, a székrekedéses állapotok,
vizelési nehezítettség, myasthenia gravis képezik. Ezért az orvosnak
mindig tudnia kell, hogy milyen egyéb betegségben szenved az inkontinens
páciens. Ha a szájon át adott gyógyszeres kezeléssel nem sikerül
megfelelő eredményt elérni, közvetlenül a hólyagba adható szerrel
(kapszaicin) is próbálkozhatnak, némelyikük szájon át bevéve mérgező
lenne, de a hólyagban jól hat.
Nagyon hatékony lehet a viselkedésterápia is. A vizelési tréningnek
nevezett módszerrel a vizelési ingereket tudatosan (például napló
vezetéségével) mind jobban ki lehet tolni, anélkül, hogy bekövetkezne a
"baleset". A vizelési tréning hatékonysága fokozható
bio-feedback-kezeléssel. Miután a kényszerítő inger gyakran szorosan
köthető konkrét szituációkhoz, sokszor segíthet a pszichoterápia.
Ritkán műtét is szóba jöhet, például, hogy kiküszöbölje a visszatérő
húgyúti fertőzéseknek utat nyitó húgycső-eltéréseket (szűkület,
cisztaszerű kiboltosulás), illetve hólyagsérvet. Ha az inkontinenciát
zsugorhólyag esetén a vékonybélből vett szövet beültetésével növelik meg
a hólyagot.
A kevert vagy vegyes inkontinencia kezelése egyéni megítélést
igényel. Nem mindig sikerül elsőre megtalálni a megfelelő gyógymódot,
annál is inkább, hiszen egyszerre többre is szükség lehet. Érdemes
alaposan körülnézni, és több egyéb kezelést kipróbálni, mielőtt műtétre
szánná el magát valaki. Idősebb nőknél a kevert stressz- és sürgősségi
inkontinencia egyre gyakoribb, náluk elsőként a hibás, gyors és gyakori
detrusorizom-összehúzódást érdemes kezelésbe venni, majd a
záróizom-gyengeségre érdemes megoldást találni.
Túlfolyásos inkontinencia kezelése
A kezelés első lépéseként a fertőzések és gyulladások megelőzésére
katétert helyeznek fel, és azon vezetik el a felgyűlt és távozásában
akadályozott vizeletet. Nem idegi eredetű túlfolyásos inkontinencia
esetén általában sebészi kezelés hoz eredményt. Műtéttel szüntetik meg
az esetleges húgycsőszűkületet, illetve kezelik a
prosztata-megnagyobbodást, ami az esetek háromnegyedében okolható a
férfiak túlfolyásos inkontinenciájáért. Ugyancsak műtét a megoldás, ha
hólyagkő, tumor vagy születéstől fogva fennálló anatómiai eltérés okozza
a panaszokat.
Reflex-inkontinencia kezelése
Esetében az idegrendszeri károsodás miatt nem beszélhetünk
gyógyításról, a kezelés célja a hólyag ürülésének segítése katéterrel,
esetleg gyógyszeresen. A vizeletürítés - például gerincvelő-sérülésnél -
reflexesen következik be, degeneratív idegrendszeri ártalomnál pedig
túlfolyásos inkontinencához hasonlóan (nem) ürül a vizelet. A vizelet
felfogására alkalmazott eszközök (pelenkák és betétek)
nélkülözhetetlenek. Sok beteg ügyesen használja az önkatéterezést,
amivel bizonyos időközönként megszabadítja hólyagját a felgyűlt
vizelettől, így annak váratlan távozása megelőzhető.
Mielőtt bárki elhanyagolná...
A kezeletlen inkontinencia közvetetten vagy közvetlenül egyéb
problémákat is magával hozhat. Szexuális, pszichés zavarokat,
depressziót és még sorolhatnánk. Bár általában "jóindulatú"
megbetegedés, rosszindulatú daganat, súlyos fertőzések is megbújhatnak
az akaratlan vizeletvesztés mögött. Ezért soha sem szabad anélkül
kezelgetni, hogy orvos látta volna!
Kommentáld!