Teréz Anya Élete
Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született Üsküb, a mai Szkopje városában 1910-ben, sikeres albán építési vállalkozó gyermekeként, katolikus családban. Agnes 18 évesen jelentkezett az írországi Loreto nővérek rendjébe, hogy velük Indiába mehessen missziós nővérnek. 18 évig tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.
1946-ban egy szegényekkel, betegekkel zsúfolt vonaton utazva érezte először, hogy elhívása a szerencsétlen sorsú, nyomorgó emberek felé való szolgálat. 1948-ban engedélyt kapott XII. Pius pápától, hogy független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson.
1950-ben megalakította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, amelynek küldetése az volt, hogy „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, a társadalomból kitaszítottak és akiket mindenki elkerül.” A rend a hatvanas években számos otthont nyitott Indiában, majd pápai engedéllyel világszerte.
Számos rangos nemzetközi elismerést követően 1979-ben Teréz anyának ítélték a Béke Nobel-díjat. A díj átvétele utáni beszéde rövid volt: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat.” A díjjal járó összeget Kalkutta szegényeire fordította. A Szeretet Misszionáriusai kalkuttai rendházát 1986-ban II. János Pál pápa is meglátogatta – ezt a napot Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.
1983-ban Teréz anya II. János Pálnál tett látogatása során szívrohamot kapott. Néhány évvel később pacemakert ültettek a szívébe, és ezt követően egyre többet betegeskedett. Kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997-ben halt meg. Annak ellenére, hogy India nem keresztény ország, Teréz anya halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, és az idős apáca állami temetést kapott. 2003-ban II. János Pál pápa csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta Teréz anyát.
Kommentáld!