Divat vagy népbetegség a depresszió?A depresszió
"Tiszta
depressziós vagyok!" - halljuk egyre gyakrabban. Valóban ilyen sok
ember lenne manapság depressziós? Vagy amolyan divat ez, mint annak
idején a például a migrén? Miért került a depresszió a figyelem
központjába világszerte? Mi okozza tüneteit?
A depressziós betegség
valóban nem egyenlő múló napi rosszkedvvel, egy-két napig tartó
lehangoltsággal. Azonban az a jelenség, hogy egyre gyakrabban hallunk a depresszióról,
nem véletlen. Amíg a testi megbetegedések kezelésében és a halálozás
csökkentésében jelentős eredményeket ért el az orvostudomány, addig a
mentális (lelki) betegségek ma világszerte egyre komolyabb
népegészségügyi problémát jelentenek. Ezek közül is leggyakoribbak a
hangulat- és a szorongásos zavarok, melyek a lakosság több mint
egyharmadát érintik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzései
alapján 2020-ra a depresszió lesz a világon a második
leggyakoribb tartós munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés,
megelőzve a szív- és érrendszeri betegségeket!
Milyen gyakori a depresszió?
A
depressziós zavarok
sokféle formában megjelenhetnek, és minden életkorban előfordulnak,
gyermekektől az idősekig. A nők között kétszer olyan gyakori a
depresszió, mint a férfiak között. A kezelést igénylő úgynevezett
major depresszió
a lakosság mintegy 5-7%-át érinti, illetve ha a teljes élettartamot
nézzük, akkor ez az arány eléri a 10-15%-ot, azaz megközelítőleg minden
negyedik nő és minden nyolcadik férfi élete folyamán legalább egyszer
major depresszióban szenved.
Azoknak a személyeknek a száma, akiknek a tünetei nem érik el a
klinikai szintet, de jelentősen befolyásolják a személy közérzetét,
rontják a mindennapi teljesítőképességét, ennél is több, eléri a
lakosság egyharmadát. Hazánkban az elmúlt években jelentősen nőtt a
kezelésre szoruló
depressziós személyek aránya. A
depressziós betegség nemcsak gyakori, de az esetek felében a tünetek visszatérnek vagy krónikussá válnak.
| |
 |
|
| |
Divat vagy népbetegség a depresszió?
|
|
Miért jelentős egészségügyi probléma a depresszió?
A
depresszió tünetei (mint pl. a fáradtság, alvászavarok)
jelentős szenvedést okoznak a depressziós személyeknek és
családtagjaiknak is, gátolják mindennapi életvitelüket, munkavégzésüket.
Számos vizsgálat szerint a depresszió fokozottabb életminőség romlással
jár, mint számos súlyos testi betegség, mint pl. a szív- és érrendszeri
vagy a daganatos betegségek. Nem meglepő ennek tükrében, hogy a
depressziós személyek
kétharmadának vannak öngyilkossági gondolatai, és 10-15%-uk el is
követi azt. Azt gondolnánk, hogy nincs annál nagyobb szenvedés, mint
amikor valakinek súlyos testi tünetekkel, fájdalmakkal járó vagy
gyógyíthatatlan betegsége, pl. rákja van. Mégis közülük csak nagyon
kevés ember dobja el magától szándékosan az életét. Az
öngyilkosságot megkísérlő vagy elkövető emberek zöme lelki betegségben szenved!
A
depresszió nemcsak az öngyilkossági kockázat miatt
veszélyezteti az emberek életét. Kedvezőtlenül befolyásolja a testi
betegségek lefolyását, kimenetelét, pl. a daganatos betegségek,
infarktus utáni halálozási arány nagyobb azok között, akik depressziós
tünetektől is szenvednek. Ennek egyik oka az, hogy a
depresszió
negatív hatással van a testi egészségre, pl. az immunrendszer
működésére. Másik oka abban rejlik, hogy az orvos-beteg kapcsolat is
sérül. A lehangolt, reményvesztett ember kevésbé motivált a gyógyulásra,
a kezelésben való együttműködésre is.
A depresszió még napjainkban is aluldiagnosztizált és alulkezelt!
A depressziós betegek gyakrabban fordulnak meg az
egészségügyben, mint egészséges társaik. A háziorvost felkereső betegek
10%-a, a kórházban kezeltek 22-33%-a szenved depressziótól. Ennek ellenére az érintett személyek 90%-ánál a depresszió
nem kerül felismerésre, és még a felismert esetek közül is csak kevesen
részesülnek megfelelő módon és ideig kezelésben! Ennek számos oka van.
A depressziótól szenvedők fele nem fordul orvoshoz, nem
kér segítséget panaszaira. Vagy mert nem ismeri fel, hogy a panaszai
mögött lelki betegség, depresszió rejlik, vagy felismeri ugyan,
de szégyelli a tüneteit, pl. akaratgyengeségnek tartja. Sajnos erre
sokszor a környezet is rásegít. Tévhitek, előítéletek, stigmatizáció
(megbélyegzés) rontja tovább a lelki betegségben szenvedők amúgy is
nehéz helyzetét. A depresszió felismerésére és kezelésére gyakran az
egészségügyben dolgozók sem kellően felkészültek. Vagy maguk sem ismerik
fel a depressziót, a betegeknek csak a testi tüneteire
koncentrálnak, vagy észlelik ugyan páciensüknél a problémát, de kínosnak
érzik a lelki dolgokról beszélni. Sok esetben egyszerűen nincs is rá
lehetőségük a szűkös időkeretek között. Amennyiben az érintett személy
valamilyen súlyos életeseményen esett át, vagy komoly stressznek van
kitéve, akár saját maga, akár orvosa úgy vélheti, hogy minden oka megvan
a rossz hangulatra, és azon úgy sem lehet segíteni. Sokan félnek a
kezelés mellékhatásaitól is.
Mi okozza a depressziót?
Sokáig egyfajta "dualizmus" jellemezte a betegségekről alkotott
tudásunkat, elképzeléseinket. Azaz a betegségeket testi, vagy lelki
betegségek kategóriába osztottuk. Ma már felfedeztük, vagyis inkább újra
felfedeztük, amit már az ókorban is tudtak, hogy test, lélek, és
környezete nem választható szét. Ez az úgynevezett
biológiai-pszichológiai-szociális egészségmodell igaz a depresszió kialakulására is. A depresszió maga nem öröklődik, de a depresszióra való hajlam öröklődhet. A
depressziós személyeknél számos idegélettani változást mutattak ki, mint például változást bizonyos ingerületátvivő anyagok - elsősorban a
szerotonin, noradrenalin és a
dopamin
- mennyiségében és működésében. Azt, hogy a biológiai - genetikai és
élettani tényezők - talaján kialakul-e depresszió, illetve, hogy
tüneteit az adott személy hogyan éli meg, befolyásolják a pszichológiai
és szociális tényezők. Kora gyermekkori hatások, a családi modell és
háttér, a társas támogatás, tanulási mechanizmusok, az egyéni
gondolkodási sémák (hogy valaki hogyan viszonyul a világhoz, hogyan
értékeli a helyzeteket), a személyiség, az egyes életesemények, nehéz
élethelyzetek, életvezetési problémák és az ezekkel való megküzdési
stratégiák hatékonysága mind-mind szerepet játszanak a depressziós
tünetek megjelenésében. Különösen fontosnak tartom kiemelni a tartós, és
kezeletlen
stresszhatások szerepét a depresszió kifejlődésében.
Állatkísérletes modelleken, és az emberek megfigyelésén alapuló
vizsgálatok leírták azt a mechanizmust, amelynek során azoknál az
egyéneknél, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, és ezzel a
hatással nem tudnak megküzdeni, egy idő után a szervezet kifárad. Olyan
pszichológiai, idegélettani és hormonális változások mennek végbe a
szervezetben, amelyek egyfajta kontrollvesztett, reménytelen, ún. tanult
tehetetlenségi állapothoz vezetnek. Ez lényegében megfelel a
depressziós állapotnak.
Névjegy:Dr. Kovács Mónika Erika PhD
Pszichiáter szakorvos, egyetemi adjunktus. 1998 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében. A
kutatói, oktatói és klinikai munka mellett a
WILLIAMS ÉLETKÉSZSÉGEK -
stresszkezelő, kommunikációs és kapcsolatikészség-fejlesztő program egyik vezető hazai megalapítója, vezetőhelyettese és
trénerek. Számos tudományos publikáció mellett nemrégiben önálló
könyve jelent meg PÁRTALÁLÁS címmel a
Semmelweis Kiadónál.
Kommentáld!