A legrettegettebb tünetek egyike

Őszintén a székletinkontinenciáról

Mind az önellátó, fennjáró, mind a mások segítségére szoruló, ágyban fekvő beteg egyik legnagyobb félelme a székletürítés feletti kontroll elvesztése.

E folyamat zavarát, a székletürítés feletti kontroll elvesztését nevezzük székletinkontinenciának. Előfordulhat alkalmilag, beékelődött széklet melletti elfolyás vagy egy-egy rohamszerű hasmenés esetén, és állandósulhat is, betegségek következményeként, tüneteként. Jóval ritkábban fordul elő, mint a vizelet-inkontinencia, de az érintettek számára igen súlyos tünet, és jelentős életminőség-romlást okoz.

Leggyakoribb okok

Az esetek nagyobb részében a végbél záróizmainak megnyúlása és meggyengülése áll a székletinkontinencia hátterében, amelyet krónikus székrekedés okoz. A végbél izmainak elváltozása (például daganatok vagy a végbél előreesése, kitüremkedése, esetleg szülés közben bekövetkező medencesérülés) vagy a helyi illetve odavezető idegek sérülése (például gerincsérülés vagy cukorbetegség miatti idegkárosodás, sugárkezelés, stroke, Parkinson-kór, stb.) is előidézhetik ezt a funkciózavart. Gyermekek székletinkontinenciája szerencsére ritka, ezt leggyakrabban fejlődési rendellenesség okozza (ez lehet a végbél vagy a záróizom hiánya, vagy nyitott gerinc, sérült idegpálya is). Mentális okok, így az időskori demencia, illetve lelki zavarok is okozhatnak tartós székletinkontinenciát.

Kezelési lehetőségek

Az első lépés az okok kivizsgálása. Ha a székletürítés zavarának hátterében tartós székrekedés vagy hasmenés áll, akkor mindent meg kell tenni a képződő salakanyag állagának normalizálásáért. Ennek alapja az étrend átalakítása. Jó tudni, hogy székrekedést a rostszegény táplálkozás, a nem megfelelő folyadékbevitel okozhat. A táplálkozási hibákon kívül a mozgásszegény életmód, bizonyos gyógyszerek (például fájdalomcsillapítók vagy vaspótlók) mellékhatásai, egyes idegrendszeri és bélrendszeri betegségek is lehetnek a háttérben. A "besült", túl kemény, ezért nehezen és ritkán ürülő széklet azért okozhat székletinkontinenciát, mert amíg mintegy beékelődik a végbélbe, mellette a híg állományú széklet akaratlanul ürülhet, elcsoroghat. A hasmenés esetén a székletürítés nehezebben kontrollálható, mivel a székletürítés ilyenkor teltségérzet, székelési inger nélkül is megindulhat, akár olyan gyorsan, hogy a beteg ki sem ér a vécére. A túl híg, folyékony székletet okozhatja fertőzés, kialakulhat gyógyszerek mellékhatásaként, és ennek hátterében is lehetnek a legkülönbözőbb idegrendszeri és bélrendszeri betegségek. Ezt is lehet bizonyos mértékig táplálkozással, például rostbevitellel befolyásolni. Vizsgálatok derítik ki, hogy milyen anatómiai vagy idegrendszeri betegség áll a tartós inkontinencia hátterében: az alapbetegség gyógyszeres kezelése, esetleg sebészi beavatkozás javíthat a beteg állapotán. Egyes esetekben biofeedback módszer és a záróizmok tréningje is segíthet.

A széklet-inkontinencia otthoni ellátása

Mind az önellátó betegek, mind a mások segítségére szoruló, ágyban fekvő betegek egyik legnagyobb réme a székletinkontinencia bekövetkezte. A beteg retteg az esetleg bekövetkező "balesetektől", az akaratlan székletcsorgástól, az árulkodó foltoktól, a saját maga és környezete számára is kellemetlen, taszító, árulkodó szagtól, egyéb kínos következményektől. Szerencsére ma már a tökéletesen megbízható segédeszközök széles választéka áll a rendelkezésre. Első esetben ezeket szakorvosnak kell felírnia, nemcsak technikai okokból (így lehet kedvezményes, ingyenes segédeszközökhöz jutni), hanem azért is, mert a szakorvos tudja az alapbetegség illetve funkciózavar jellege szerint, személyre szabottan a legmegfelelőbbet ajánlani. A beteg neme, testsúlya, a székletinkontinencia mértéke alapján különböző formájú, befogadóképességű, egyszer használatos betétek, pelenkák, nadrágok kaphatóak. Ezek felszívják a nedvességet, tökéletesen lezárják azt, diszkréten megakadályozzák az árulkodó folyadék és a kellemetlen szag kiszivárgását. Jó tudni, hogy a szükséges betétek, pelenkák megrendelhetők, akár ingyenes házhoz szállítással is. Az otthoni diszkrét és fertőzésmentes kezeléshez tanácsos beszerezni egy jól záródó tartályt, és az orvossal megbeszélve egyéb ápolási kellékeket, például a (bőrtípusnak megfelelően) a bőr védelmére szolgáló krémet vagy hintőport. A fekvő beteg ápolásához érdemes segítséget kérni a szakemberektől, de mivel arra többnyire nincs mód, hogy minden esetben, minden betét vagy pelenkacserénél ott legyen valaki, érdemes megtanulni ezekhez néhány praktikus fogást. Ilyen például, hogy a beteg ágya legyen körbejárható, hogy ne kelljen messziről ráhajolni az ágynemű vagy a betét cseréjénél. A beteg emelgetését el kell kerülni: helyette ügyes forgatással, az ágy feléig való átfordításával, görgetéssel lehet elvégezni ezeket az ápolási teendőket. Minden esetben vigyázni kell arra, hogy a beteg a legkevésbé se érezze szégyenletesnek a helyzetét: a hozzátartozó elfogadó, szeretetteljes, adott esetben a humort sem nélkülöző hozzáállása különösen sokat segíthet.