Miért más egy halálos műtét, mint egy halálos gázolás? 

Rovó Attila 2014. 01. 20. 07:00

Két orvos, egy ápoló és egy segédápolóként dolgozó, gyakorlatát töltő orvostanhallgató közötti végzetes, többszörös kommunikációs zavar vezetett egy rákbetegséggel kezelt kislány halálához a szegedi gyermekklinikán, derül ki az Origo birtokába jutott vádiratból.

A dokumentum szerint a lány a szokásos hetenkénti kezelésére érkezett a klinikára, és négy különböző injekciót kellett kapnia. Ebből három gerincbe adandó, egymáshoz kapcsolódó, úgynevezett "triplet" gyógyszermix, míg a negyedik egy vénába adandó rákgyógyszer volt. A raktárból rendelt orvosságok rendben meg is érkeztek, az ápoló azokat tálcára tette, majd elkezdődött a kezelés. A szobában két orvos volt, egyikük a terápiás tervet készítette még a kezeléssorozat elején, a másikuk pedig a jóváhagyó orvos volt, vagyis mindketten ismerték a kislány kórtörténetét. Az egyik orvos megkérdezte az orvostanhallgatót, hogy akar-e asszisztálni, aki azt mondta, hogy igen, de soha nem csinált még ilyet, ezért arra kérte a doktort, magyarázza el neki, milyen gyógyszerek vannak a tálcán, és azokat milyen sorrendben kell adogatnia az azokat beadó másik orvosnak.

Ezt az orvos el is mondta neki, de a sorrend elmagyarázásánál nem tért ki arra, hogy ezek közül egyet a vénába kell majd beadni, és nem is különítette el a beadási mód szerint az injekciókat. Az orvostanhallgató elkezdte adogatni a szereket a fecskendőket beszúró orvos kezébe, aki viszont csak az első szernél olvasta el, hogy mit kap a kezébe, ráadásul elfelejtette, hogy lesz egy intravénásan adandó injekció is, ezért mindegyiket automatikusan a gerincbe szúrta. Így tett a harmadikként beadott, csak vénába szúrható, ezért később végzetesnek bizonyuló szerrel is.

Csak a negyedik gerincszúrás közben figyelmeztette őt a másik orvos, hogy ez már a negyedik fecskendő, ekkor vált világossá számukra, hogy mi is történt. Azonnal hívták a főorvost, majd az ő utasításai alapján próbálták helyrehozni a hibát különböző gyógyszerekkel. Ezután az intenzív osztályra vitték megfigyelésre a kislányt, de már nem tudtak rajta segíteni, görcsrohamokat kapott, majd kómába esett és elhunyt. A halálát a vádirat szerint egyértelműen a gerincvelőbe adott, így az agyba is eljutó és ott végzetes rombolást végző gyógyszer okozta.

A vádirat szerint az ápoló azzal hibázott, hogy nem tette külön tálcákra a különbözőképp beadandó szereket, és ezt nem jelezte külön. A kezelés menetéről nem egyeztettek részletesen előre a jelenlévők, a segédápolónak pedig nem volt meg a megfelelő képesítése, nem esett át alkalmassági vizsgán, de még a munkavédelmi oktatáson sem. Az egyik orvos abban hibázott, hogy őt feladatokkal bízta meg, aztán pedig nem járt el megfelelő gondossággal. A másik, az injekciókat beadó orvos ellen is az a vád, hogy nem járt el megfelelő gondossággal, pedig elég lett volna elolvasnia a kezébe kerülő fecskendők feliratát, áll az ügyészségi dokumentumban.

Az ügyészség mindhármukat halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlanság vétségével vádolja, és felfüggesztett fogházbüntetést javasol. Hogy miért ezt, azt Szanka Ferenc megyei főügyészségi szóvivő az Origónak úgy indokolta: az ügyészség úgy látja, hogy a büntetés elérné a célját. Hozzátette, előzetesen a sajtónak soha nem indokolják részletesen a javaslatukat, így az általuk vélt súlyosbító és enyhítő körülményekről a tárgyalóteremben számolnak majd be.

Ábrahám László, az elhunyt családját védő, műhibaperekre szakosodott ügyvéd azt mondja, még a felfüggesztett börtön is jó eredménynek számítana ilyen ügyben, mert tudomása szerint 2003 óta csak két orvos került börtönbe műhiba miatt. Akkor egy nőgyógyász kapott három évet halálos műhiba miatt, amit le is töltött, 2013-ban pedig szintén egy nőgyógyászt, egy szentesi doktort ítéltek szintén három évre, aki átfúrta a méhfalat, majd úgy tett, mintha semmi sem történt volna, és abban bízott, hogy nem lesz baja a betegnek. Nem így történt, a nő a szövődményekbe belehalt. Ezenkívül volt egy 400 ezres és egy 3 millió forintos pénzbírság Kaposváron, illetve Komáromban.

"Az ilyen ügyek nagyban függenek a szakvéleményektől. Márpedig nem jellemző, hogy egy orvos egyértelműen elmarasztaló véleményt ad a kollégájáról. Sokszor azt mondják, hogy ami történt, az az eljárás szokásos kockázatába beletartozott, hiszen az orvoslás veszélyes üzem" - mondta az ügyvéd. Eltiltással csak a legsúlyosabb esetekben sújtanak orvost, még a pénzbüntetéses ügyekben sem volt ilyen szankció, pedig akkor egyértelműen megállapították az orvosok felelősségét, mondta Ábrahám. Szerinte ez egyfelől érthető és humánus, mert egy orvos pályáját nem akarják kettétörni, másfelől érzékelhető a társadalmi felháborodás ilyen esetekben. "Ha egy gépkocsivezető elüt valakit, azt egyből eltiltják a vezetéstől. Ez kettős mérce" - vélte az ügyvéd.

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, ügyvéd, akinek jelentős gyakorlata van orvosok kártérítési és büntetőügyeiben, a doktorokat képviselve, az Origónak azt mondta, valóban észrevehető, hogy kártérítési ügyekben - amikor az orvosnak nincs jelentős hátránya a perből, hiszen a kórház fizet - inkább születnek elmarasztaló szakvélemények, míg a büntetőperekben ritka, hogy egyértelmű felelősséget állapít meg egy szakértő.

Az Ábrahám által emlegetett kettős mércéről Kovácsy azt mondta, nem lehet a gépkocsivezetéshez hasonlítani az orvoslást, mert sokszor a bonyolult, nehézkes és erőforrás-hiányos egészségügyi ellátórendszer hibái is kimutathatók az ügyekben, míg egy autós ilyen problémákra kevésbé hivatkozhat. Ez lehet az egyik magyarázata a ritka eltiltásnak is, ráadásul ezt még az is árnyalja, hogy egy büntetőügy nyomán orvoskamarai etikai eljárás is indul, aminek már lehet a vége kizárás, vagyis hogy soha nem praktizálhat többet az orvos, mondta Kovácsy.