Egy kiló piszok? Az asztmát civilizációs betegségnek tartják: a fejlett nyugati államokban egyre nő az előfordulási gyakorisága, s jellemzően a legjobb életkörülmények között élő és elsősorban a városi családokban van a legtöbb megbetegedés. Ezen a statisztikai megfigyelésen alapul az ún. higiénés teória: a szegényebb viszonyok között élő, vidéki emberek közelebbi kapcsolatban élnek a természettel, az immunrendszerüket a gyerekkorban átélt több kisebb fertőzés, illetve az allergénekkel való találkozás megedzi, a külső, irritáló hatásokhoz jobban hozzászoknak, mint a védettebb, sterilebb környezetben élő kortársaik.

Szakorvosok is megerősítik, hogy van igazság abban, amit a gyereküket túlságosan, görcsösen féltő anyukáknak szoktak mondani a vidéki öregek: egy gyereknek "meg kell ennie" egy kiló piszkot gyerekkorában, hogy egészséges felnőtté nőhessen fel. Természetesen minden szülő tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem könnyű megtalálni az egészséges határt az "üvegbúra" és a könnyelműség, netán veszélyeztetés között.

Az is igaz, hogy azokra ez az elv nem vonatkozhat, akiknél már kialakult valamilyen allergiás eredetű megbetegedés, vagy a családban való előfordulás miatt fokozott kockázattal kell számolniuk. Az ő esetükben számon kell tartani és lehetőség szerint kivédeni azokat a külső hatásokat, amelyek fellobbanthatják a betegség tüneteit. Az asztmás beteg ugyanis hörgőszűkülettel, rohammal reagálhat olyan ingerekre is, amelyek az egészséges emberekre nézve teljesen ártalmatlanok. Ezeket célszerű kerülni, még akkor is, ha a jól kezelt, megfelelően gyógyszerezett asztmás betegnél megelőzhetők a tünetek, a súlyos roham kialakulása.

Légköri viszonyok Az asztmát sokszor a száraz, a téli hideg, illetve az erősen párás levegő is kiválthatja. Vannak olyan asztmás betegek, akiket az időjárási frontok is érzékenyen érintenek, más a tartósan meleg vagy hosszasan nagyon hideg időjárás esetén érzi magát rosszabbul. Az őszi ködös-párás időjárás is provokálhat asztmás rohamot, a szeles időben felkavarodó por-pollenszemcsék is lehetnek irritálók.

Minden betegnek ismernie kell betegségét, állapotát, mire érzékeny, mi váltja ki a tüneteket (gyermek esetében a szülőknek kell erre is figyelniük), így a lehetőség szerint elkerülhetők ezek, az állapot esetleges rosszabbodásával járó tényezők. Természetesen nemigen lehet elmenekülni az időjárási viszonyok elől, de a szabadban töltött idő, a testmozgás, a nyaralás idejének és helyszínének okos megválasztásával azért sokat lehet tenni.

Természetes légszennyezők Az asztma kialakulásában nagymértékben szerepet játszik a levegő szennyezettsége is. A tartós légszennyezés következtében könnyen kialakulhat allergia és súlyosabb esetben asztma is. Különbséget kell tennünk a természetes és az ember által előidézett légszennyezés között.

A természetes légszennyezők közül legtöbb bajt a növényi virágporok illetve egyes tűlevelűek illatanyagai okoznak, de a légkörbe kerülnek a vulkánkitörések por- és gázfelhői is. A pollenek okozta allergiás asztma jellemzően mindig az évnek egy meghatározott időszakában, az illető allergén növény virágzásának idején jelentkezik, egyéb időszakokban, például télen többnyire tünetmentes.

A leggyakrabban előforduló pollenek időrendben: tél végén a mogyoró, a nyírfa, az erdei fák pollenje, tavasz végén és kora nyáron a pázsitfű- és gabonafélék, majd a nyár végén, kora ősszel a nyári gyomnövények pollenje kerül nagy mennyiségben a levegőbe. Közülük a parlagfű okozza a legtöbb gondot, mert ez az igénytelen növény gyakorlatilag bárhol megél, nagyon gyakori és hihetetlen bőségben termeli agresszívan allergén virágporát.

Nyilván csak kevesen tehetik meg azt, hogy a számukra veszélyes időszakban elutazzanak a mediterrán tengerpartra vagy a magas hegyekbe az illető növény virágzásakor, de azért sokat lehet tenni a pollenek elkerüléséért. Helyesen kell megválasztani a nyaralás, utazás helyszínét és időpontját, száraz, meleg, szeles időben a beteg lehetőleg ne tartózkodjon a szabadban, pollenszezonban tartsa csukva a lakás és a kocsi ablakait, esetleg szereljen fel a kereskedelemben már kapható pollenhálót.

A beteg jól teszi, ha ilyen időszakban minden este hajat mos, hogy a hajára rakódó pollenek ne kerüljenek rá a párnájára, nehogy belélegezze. Természetes az is, hogy a beteg ne vegyen részt a gyomnövények irtásában, fűnyírásban - a parlagfű irtásával pedig még az egészségeseknek sem tanácsos megvárni a virágzásos időszakot!

Civilizációs átkok Lényegesen nagyobb mértékű az ember által okozott légszennyezés, amely a különböző ipari, szállítási tevékenységek során alakul ki. A légkörbe jutó anyagok mennyisége és minősége rendkívül sokféle lehet. A por szilárd anyagok néhányszor tíz mikrométer nagyságú szemcséiből áll.

A szemcséknek - nagyságától, fizikai és kémiai tulajdonságaitól függően - különböző káros hatásai lehetnek. Különösen ártalmas a por belégzése, ha olyan allergént tartalmaz, amire a beteg érzékeny. A lakásban lerakódó por például nagy számban tartalmaz házipor-atkákat, ezek ürülékét és az elpusztulásuk után szétporladó maradványaikat, amelyek erős allergének. A folyamatosan tüneteket mutató asztmás betegek nagy része a háziporatka-allergiában szenved.

A köd önmagában nem szennyezőanyag, viszont apró cseppecskéihez "hozzátapadhatnak" a szennyező anyagok. A füst apró szilárd szemcsék, vízpára és kolloidrészecskék keveréke. Fizikailag a legingerlőbb a dohányfüst - erről külön cikkünk szól, de mindenképpen fontos, hogy az asztmás beteg ne dohányozzon, és a környezetét is füstmentessé kell tenni.

A szmog (füstköd) füst, vízpára és egyéb gázok keveréke. Általában nagyvárosokban és ipartelepek közelében jön létre, ha a földközeli légréteg hidegebb, mint a felette lévő, és nincs elég erős szél, ami elmozdíthatná. Szmog kiválthat fulladásos rohamot, asztmát vagy akár tüdőödémát is. A szennyezett (városi) levegő tartalmaz szén-monoxidot is, amely akkor keletkezik, ha az égetés útján hasznosított energiahordozók elégése nem tökéletes. Iparvidékek levegőjébe kén-dioxid, kén-trioxid is belekerül. Ez az erősen maró hatású anyag, porszemcsékre tapadva jut vissza a földfelszínre, részben a levegőben lévő vízzel kénessavat és kénsavat alkotva, a csapadékkal savas eső formájában.

A légkörbe kerülő nehézfémek többségének forrása a kohászat, hőtermelést végző építmények, a belsőégésű motorok, a vegyszerek, bányászat, hulladéklerakás. Rendszerint a kibocsátás helyéhez közel jutnak vissza a talajba, nagy területeket szennyezve. Leggyakoribb káros nehézfémek: higany, ólom, kadmium. Kémiai ingerlő anyagok is kiválthatnak asztmás tüneteket, sőt, egy részük egészséges embereknek is légúti tüneteket okozhat. Ilyen a sósav gőze, egyes szerves hígítók, festékek, lakkok párája, az intenzív illatok, a dezodorok, hajlakkok, illatosított háztartási tisztítószerek is. Sok asztmás érzékeny a konyha gőzére, a permetezőszerekre, rovarirtó szerekre is.

Együttélés az asztmávalTovábbi cikkek a témakörben:

• Füst nélkül könnyebb!
• Várandósan is kontrollálható az asztma
• Asztma: a baj nem mindig jár egyedül
• Hogy ne jöjjön a roham...
• Asztma otthon és a munkahelyen
• Sport és asztma - régen és ma