Kemo- és immunterápia: amit tudni érdemes rólukA hatásmechanizmustól a mellékhatásokig
A
kemoterápia már több mint fél évszázados múltra tekint vissza.
Hatóanyagai a citosztatikumok, amelyek mint nevük is jelzik, a sejtek
osztódását hivatottak leállítani. Olyan sejtmérgek tehát, amelyek
elsősorban az osztódó sejtekre hatnak.
A kemoterápia régen és ma
A kemoterápia eredeti formájában - úgy is mondhatnánk - kíméletlen
módja a ráksejtek elpusztításának, hiszen nem csak a rákos sejteket öli
meg, hanem a szervezet valamennyi sejtje szenved tőle. Nem csoda, hogy
bevezetése idején arra az esetre vetették be, amikor a primer tumor
helyi kezelése nem járt sikerrel, és minden áron menteni igyekeztek az
emberi életet. Bár sokat reméltek tőle, csak kevés rák esetében hozott
ténylegesen gyógyulást. Főként a gyerekkori leukémiában hatott
megfelelően. Monoterápiában, azaz csak ezt alkalmazva, ma is
eredményesen alkalmazzák a vérképző szervek rosszindulatú daganatai,
leukémiák, limfómák esetében. Az elmúlt évtizedekben azonban a különböző
hatóanyagok kifejlesztésének köszönhetően sokat finomodott, sokkal
célzottabb lett a kemoterápiás kezelés. Mindamellett a jobb eredmény
érdekében különböző kemoterápiás szereket ún. kombinált kemoterápia
formájában alkalmaznak.
Nem csak a különböző
hatóanyagokat, de más terápiás eljárásokat (sugár- és műtéti terápiákat)
kombinálva, ma már szinte hetente születnek egyre hatékonyabb kezelési
eljárások. Ha a kemoterápiát a sebészi megoldás vagy sugárterápia
kiegészítéseként alkalmazzák, adjuváns kemoterápiás kezelésről
beszélünk: Műtét előtt adott citosztatikumok a biztonságosabb műtétet
készítik elő azáltal, hogy a tumor méretét csökkentik, és például az
emlőrák esetén ún. emlőmegtartó műtétek végzését teszik lehetővé. Műtét
után alkalmazva pedig az esetleges kiújulás és áttétek kialakulásának
megelőzését lehet vele elérni.
Továbbra is alkalmazzák a kemoterápiát a későbbi rákstádiumokban is,
amikor a cél a már nem mindig műthető daganat növekedésének gátlása, a
szóródott, helyi kezeléssel már nem elérhető rákos sejtek elpusztítása.
Ilyenkor a kemoterápia a panaszok és fájdalom enyhítésével az ún.
palliatív kezelés része.
Formáját tekintve a kemoterápiás gyógyszereket szájon át vagy vénás
infúziók formájában adhatják az egész szervezet számára, bizonyos
esetekben megpróbálják lokálisan, a szervezet egy-egy rákos pontjára
koncentrálni a hatóanyagot. A gyógyszeres kezelés történhet járó- vagy
fekvőbeteg-ellátás keretein belül is.
A betegtől nem kis erőfeszítést igényel az együttműködés és a
folyamatos kapcsolattartás az orvossal. A kezelés a hatóanyag
adagolásával még ne zárul le. Csak hetekkel, hónapokkal később végzett
kontrollvizsgálatok adnak végül megnyugtató eredményt, hogy a kezelés
valószínűleg valóban kipusztította a szervezetből a tumoros sejteket.
Nem mellékes mellékhatások
Filmekből, híradásokból, személyes beszámolókból tulajdonképpen jól
ismertek a kemoterápia legjellemzőbb mellékhatásai. Kevésbé tudott
viszont ennek oka. Miután ezek a hatóanyagok leginkább az osztódó
sejtekre hatnak a legtoxikusabban, a szervezet sejtjei közül is azok
sínylik meg leginkább a kezelést, amelyekre az osztódási ciklusok gyors
egymásutánja jellemző. Ilyen sejtjeink a hajhagymában, szőrtüszőkben, a
férfi ivarszervében, a herében találhatók, ahol a spermiumok képződnek.
Gyorsan osztódnak továbbá a csontvelő sejtjei is. Ennek megfelelően
állnak elő az olyan tipikus mellékhatások, mint a hajhullás, a
csontritkulás és a meddőség. A csontvelői sejtek osztódásának gátlása
szab határt végül alkalmazhatóságának. A nem megfelelő adagolás
életveszélyes állapotot is eredményezhet, más mellékhatások, például a
haj kihullása, a kezelés után spontán gyógyulnak.
A kemoterápiás kezelés tehát nem csak a daganatos sejteket
pusztítja, hanem az egészségeseket is. A kutatók ezért olyan kezelést
akartak találni, amely a daganatsejteket "megkülönböztetett figyelemben"
részesíti, és célzottan csak azokra hat. Így a mellékhatások nagy része
is elkerülhető, s ami a legfontosabb, sokkal hatékonyabban tünteti el a
daganatsejteket - feltételezték. A különböző megoldások közül az
immunkezelések bizonyultak a legsikeresebbeknek. Olyannyira, hogy ma a
célzott kezelések alatt gyakorlatilag az immunterápiákat értjük.
Immunterápiák
A passzív immunterápiák vagy immunmoduláns-terápiák azon alapulnak,
hogy a szervezet saját védekezőrendszerének működését igyekeznek
hatékonyabbá tenni, erősíteni. Az immunrendszer ugyanis maga is harcol a
rendellenes rákos sejtek ellen. Ha észrevétlen munkája nem volna
sikeres, sokkal több ember betegedne meg rákban.
A passzív immunterápia egyik fajtája, amikor olyan anyagokat
juttatnak bőséges mennyiségben a szervezetbe, amelyeket a természetes
immunrendszer is használ. Ezek az immunmodulátorok lehetnek az
immunválasz kiváltásában szerepet játszó hírvivő molekulák, avagy
citokinek (interleukinek és interferonok). Az immunrendszeri védekezés
serkentése történhet célzottan, úgynevezett monoklonális antitestekkel
is. Az antitestek olyan fehérjemolekulák, amelyek a sejtek felszínén
megjelenő bizonyos struktúrákat ismernek fel. Tumor-antigéneknek a
tumoros sejtekre jellemző sejtfelszíni molekulákat nevezzük. Miután a
megfelelő antitestek megtalálják a tumor-antigéneket, hozzájuk
kapcsolódnak. Ilyen az emlő és vastagbél-rákban alkalmazott
érképződés-gátlás ellenes antitest, a Non-Hodgkin limfómánál a
CD20-ellenes antitest vagy a HER2-pozitív emlőrákban alkalmazott
HER2-ellenes antitest. Utóbbi esetben az antitest például nem csak úgy
működik, hogy felhívja az immunrendszeri sejtek, az ún. citotoxikus
sejtek figyelmét az antitesttel jelölt daganatos sejtre, azt is
megakadályozza, hogy a HER2-molekulához kötődni képes növekedési
faktorok valóban lehorgonyozzanak, és kifejtsék sejtosztódás-serkentő
hatásukat.
Az aktív immunterápiák esetében az immunrendszert aktív
immunizációval - mint a védőoltásoknál - igyekeznek nagyobb munkára
serkenteni a tumorsejtek ellen. A tumorsejtek sokszor nehezen
hozzáférhetők, vagy jól álcázzák magukat, igyekeznek olyanokká válni,
hogy elkerüljék az immunrendszer támadásait. Az aktívan immunizáló
oltásokhoz hasonló elven működő terápiában egyes, a daganatsejtre
jellemző molekuláknak a szervezetbe juttatásával mintegy fel lehet hívni
a védelmi rendszer figyelmét a megbújó tumorsejtekre. A jól ismert
oltásokkal összehasonlítva ebben az esetben nem egy leendő veszélyre,
hanem egy már meglévő betegségre kell felhívni az immunrendszer
figyelmét. Az oltóanyag a betegből nyert daganatsejtekből készül. A
daganatsejteket vagy azok darabjait természetesen ártalmatlan,
szaporodásra képtelen formában juttatják vissza a beteg szervezetébe. A
módszert egyébként a 80-as években próbálták ki amerikai klinikákon bél-
és egyfajta bőrrákban szenvedő betegeknél.
Minél nagyobb a tumor, annál kevésbé hozzáférhető az immunrendszer
számára, annál kevésbé tud védekező-rendszerünk lépést tartani a
tumornövekedéssel, és a tumor azon "trükkjeivel", amelyekkel igyekszik
magát az immunrendszer számára "láthatatlanná" tenni. Éppen ezért az
immunterápiáknak a többi daganatellenes kezeléssel együtt alkalmazva van
jelentősége, és elsősorban kisméretű daganatok ellen hatékonyak. Így
megint csak hangsúlyt kap a minél korábbi stádiumban való felfedezés. Az
immunterápiák ugyancsak helyet kapnak posztoperatív terápiák között.
Az immunterápiák egyelőre csak kevés tumor esetében egyenrangú
alternatívái a hagyományos kemoterápiáknak vagy sugárkezelésnek, de a
kutatók mindig újabb és újabb eredményekkel állnak elő.
Nagy előrelépés - kis molekulák által
A célzott kezelések közé tartoznak az úgynevezett
tirozin-kináz-gátló molekulák is, amelyek a tüdőrákok egyes fajtáinál, a
vesesejtes rákban és a gasztrointesztinális sztrómális tumorok (GIST)
esetében nyertek alkalmazást.
A daganatsejtek fékevesztett szaporodásának okát kutatva kiderült,
hogy a sejtszaporodás szabályozása egy rendkívül bonyolult, több
lépésből álló folyamat. A folyamat egyik kulcsszereplője a tirozin-kináz
nevű enzim, melynek gátlásával sok tumor esetében lassítható vagy
feltartóztatható a daganatos sejtek szaporodása.
Kapcsolódó tartalmak
/Kedves klubtársaim, nagy várakozással fogadjuk a véleményeteket, ha
valaki/ke/t kezeltek már ilyen módon családotok, ismerőseitek között -
őszintén írjátok le ide hozzászólásként, hogy mit tapasztaltak a
kezelésről. Ha nem szeretnétek, hogy a nevetek is szerepeljen, akkor
nekem üzenjétek meg vagy az itteni leveles-ládámba, vagy e-mailemre,
egyed44@citromail.hu -ra. Margó/
Kommentáld!