A legfinomabb forraltbor receptek

A mára Európa-szerte elterjedt téli nedűnek számtalan kedvező élettani hatása és könnyű elkészítési módja ismert, így a következő összeállításunk a gondos háziasszonyoknak és a haladó borfogyasztóknak egyaránt érdekes lehet.

Az alapanyag

Történelmi távlatokban is komoly vitáknak ágyazott meg a kérdés: milyen borból készítsünk forralt bort? Általában a vörös és a fehér éppen aktuális népszerűsége szabta meg, milyen fajtákat ajánlottak forralásra, továbbá a bor minősége is folyamatos vitatémaként merül fel a mai napig is. Eleink – úgy kétszáz évvel ezelőtt – még nem csináltak ebből problémát, hiszen a forralt bor eredete a megsavanyodott bor forralással és fűszerekkel való feljavítására vezethető vissza.

Hogy mégis milyen bort válasszunk? A kérdéssel Juhász Gyula borszakértőt kerestük meg, aki rámutatott: hogy melyik a forralt bornak való bor, ahhoz a kérdéshez hasonlít, hogy melyik a jó bor. Ízléstől, alkalomtól függően válaszd ki, milyen bort használsz fel. Létezik olyan nézet is, mely szerint az igazán rossz borból lehet igazán jó forralt bort készíteni. Bár ez természetesen nem igaz, a gyenge asztali bor felhasználását az a felismerés hívhatta életre, hogy forralva jobban fogyasztható, hiszen az élvezeti értékéhez az egyéb összetevők is hozzájárulnak. Az erős fűszerek, a szegfűszeg, a fahéj, valamint a cukor amúgy sem hagyja teljes egészében érvényesülni a bor karakterét, így leginkább csak azt javasoljuk, igazán minőségi bort ne pazarolj erre a célra. Ezenkívül bármit érdemes és lehet használni, hiszen a végeredmény legalább annyira az összetevőkön és arányukon múlik, mint a bor minőségén.

Hogyan készül?

A forralt bor alapvető hozzávalói a szegfűszeg, fahéj, citrom, valamint a cukor vagy a méz – ezeket a borral együtt főzzük, ízlésünknek és kapacitásunknak megfelelő mennyiségben.
Az arányokhoz támpontként a klasszikus forralt bor alapreceptje: 1 liter borhoz 8 deka cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg és fél citrom nevezhető megfelelőnek.
Fontos, hogy az ízesített bort csak főzd, és ne forrald, hiszen a forráspont elérésével nem csupán az aromákat, de a szesztartalmat is elpárologtatod az italodból. Ne várd meg tehát, amíg bugyogni kezd, forrás előtt vedd le a tűzhelyről. Ezen túl nincsenek szabályok, csak az ízlés és a fantázia szabja meg, mit és milyen mennyiségben használhatsz fel. Vannak, akik (aszalt) gyümölcsökkel vagy gyümölcslevekkel, gyömbérrel, vaníliával, kevés borssal, a merészebbek chilipaprikával bolondítják meg, egyesek vízzel hígítják, mások rummal vagy pálinkával turbósítják a főzetet. Különleges, vendéglátásra tartogatott fogás lehet, ha a forralt boros edényre szűrőt teszel, amelyre süvegcukrot és rumot öntesz, majd meggyújtod. Nemcsak látványos attrakció ez, de a rumos cukor karamellizálódva, esetleg narancshéjjal együtt különleges ízt is kölcsönöz a „borkölteménynek