A Duna alsó folyásánál, Perzsiában, Örményországban és a Kaukázusban
kereshetjük a szilva őshazáját – ameddig a történelmi emlékezet vissza
tud nyúlni az elsuhanó időben. Ezekről a vidékekről a görögökön és
rómaiakon keresztül jutott el Közép-Európába ez az ízletes, sok
szempontból értékes gyümölcs.
Szilvakavalkád
Plinius (Kr. u. 23-79.) a szilvák sokféleségéről beszél. Ma is számos
fajtacsoportot sorolnak fel a növényhatározók: ringló, tojásszilva,
datolyaszilva, mirabella... Vadon élő rokona a cserjésekben,
erdőszéleken, utak mentén gazdagon gyümölcsöt termő kökény.
Ha az eldobott szilvamagból felnövő kicsiny fa termőre fordul, apró,
kellemes ízű gyümölcsét hamar megmutatja. A cseresznyeszilvának – nem
rokon a cseresznyével, csak a termés nagysága miatt nevezik így – vörös
levelű változatát szívesen ültetik díszfának.
A szilva – és természetesen a ringló – beltartalmi értékei közül
említésre méltó a 13 % körüli cukortartalom. Ezért a cukorbetegek
legyenek óvatosak ennek fogyasztásával! A vörös szilvában kicsit
kevesebb cukor van: kb. 10%.
Kék vagy piros?
A vörös szilvához kapcsolódik egy olyan történet, amely a kertben
tevékenykedő családoknál gyakran lejátszódik, amikor a szülő gyermekének
a kert növényeit mutatja be. Ez pedig így hangzik:
– Édesapám, milyen szilva ez?
– Kék szilva.
– Akkor miért piros?
– Mert még zöld.
Ebben a történetben a szójáték mögött bölcs tanítás rejlik. Az
éretlen gyümölcs fogyasztásra alkalmatlan, mert a testünket egészségesen
építő anyagok még nem alakultak ki benne. A teljes érésre van szükség
ahhoz, hogy egészségünket biztosítsuk. A piacon kapható gyümölcsök
olykor éretlen állapotban kerülnek leszedésre azért, hogy szállíthatók
legyenek. A kényszerérés során – mivel a fával a korábbi, az éréshez
feltétlenül szükséges kapcsolat megszűnt – az emberi szervezetet
harmonikusan tápláló anyagok nem alakulnak ki.
Télen lekvárként fogyaszthatjuk
A hazai szilvafélék íz- és zamatanyaga páratlan. A szilvafélék közül
különösen a besztercei szilva jelentős, amelynek kellemes zamatát akkor
élvezhetjük igazán, ha teljesen megérett. Ebből igen finom lekvár
készíthető. Régen általános gyakorlat volt, hogy hatalmas üstben nagy
mennyiségű lekvárt főztek, hosszú kanállal folyamatosan kavarva, hogy le
ne égjen, s minél jobban besűrűsödjön. Így volt biztosítható az, hogy a
kellő sűrűségű lekvár a víz elpárolgása miatti magas cukortartalom
következtében már nem romlott meg; tartósítószer és cukor hozzáadása
nélkül egész télen elállt.
A vitamintartalma ekkor erősen megfogyatkozott ugyan, de
egészségkárosító, mesterséges anyagokat nem tartalmazott. Ehhez hasonló,
egészséget biztosító lekvár mai konyhában is készíthető. A megmosott,
kimagozott szilvát teljes forrástól számítva 20 percig még forraljuk
állandó kavarás mellett.
Tisztára mosott befőttes üvegekbe tesszük; cukor és tartósító nélkül
is tárolható egészen a következő évi friss gyümölcsökig. Fogyasztáskor
sem kell édesíteni, mert amellett, hogy íze édes, az ízek harmóniája a
teljesség érzetét adja a fogyasztónak. Tároláskor arra kell ügyelni,
hogy a celofánnal fedett üvegek szellős helyen legyenek, hogy meg ne
penészedjenek.
Különleges csemege
A szilva aszalva is jól tárolható. Egyes vidékeken általános
gyakorlat volt az, hogy a jól megérett szilvát kiputtyogtatták (a
kifejezés szokatlan; azt jelenti, hogy kis nyomásra kijött a mag). Ez
azért lehetséges, mert a gyümölcs húsából könnyen kicsúszik a magja,
helyére pedig frissen tört dióbelet tettek, s így aszalták meg. Ezzel az
egyszerű eljárással a dióbél avasodása nem következett be, mert a
megaszalt szilva védelmet biztosított.
Téli csemegének ma is kiváló lehet, amikor nyalánkságnak szinte
kizárólag a sok bajt okozó cukorkát, csokoládét kínálják mindenhol.
A szilva nyersen és aszalva egyaránt hasznos, a bélműködést szabályozza.
A népi gyógyászatban a kökény virágját, valamint a nyers és az aszalt
termést egyaránt fogyasztják. Leveléből élvezeti célra tea készíthető. A
hamvaskék színű, erősen fanyar gyümölcsnek a terméseit akkor gyűjtik,
amikor a dér már megcsípte azokat.
Kutassuk a teremtés csodáit: ezekből áldás fakad!
Fekete István, agrármérnök
Kommentáld!