Egyre többen elfogadják azt a tényt, hogy a betegség nemcsak fizikai tünetekkel jár, hanem a lélekben dúló nyugtalanságot is jelzi. Az úgy nevezett hármas egység tetején pedig a gondolat áll, ami ezt a két jelenséget könnyen változásra bírhatja.

Az első lépés, hogy felismerjük magában a betegség kialakulásában szerepet játszó lelki problémákat, s utána tovább léphetünk a következő szintre: a gondolati úton való gyógyításra. Hiszen ha a tudatunk képes volt megbetegíteni a testünket, akkor képes azt orvosolni is. Természetesen ezek nem helyettesítik a gyógyszert, de mindenképpen hozzájárulnak a gyorsabb gyógyuláshoz.

Lelkünk vizsgálata
Az egyre gyakrabban előforduló problémák, kórok esetén a lelkünk mélyére kell nézni. A negatív gondolatok képesek felborítani a lelki egyensúlyt, aminek következménye a betegség. Ilyenkor a szervezetünkben lévő energiák nem tudnak megfelelően áramlani, s ez által a belsőnk felhívja a figyelmet arra, hogy változtatnunk kell. Ha nem úgy élünk, ahogy a szívünk diktálja, inkább a gyűlölet, a düh uralkodik rajtunk, akkor előbb-utóbb szívproblémáink lehetnek. De ha ezt a dühöt elfolytjuk, nem engedjük ki magunkból, „lenyeljük” , akkor gyomorproblémákkal, gyomorfekéllyel vagy esetleg nyálkahártya-gyulladással találhatjuk szembe magunkat. De a régóta fennálló munkahelyi stressz, sikertelenség vagy éppen megfelelési kényszer is okozhat migrént. Ha elakarjuk kerülni ezeket a problémákat, szembe kell nézni önmagunkkal, s a boldogságunk érdekében megtalálni azt a lelki gondot, ami fizikai fájdalmat okoz. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyuláshoz vezető út pozitív gondolkodással, önmagunk elfogadásával, önismerettel, szeretettel, békével és a lélek harmóniával van kikövezve, csak meg kell találnunk az oda vezető ösvényt.

Természetesen nem minden betegség jelzi azt, hogy valamit nem csinálunk jól az életben, vagy nem vagyunk megelégedve valamivel. Inkább csak ráírányítja a figyelmet a sokszor visszatérő bajokra. Fogadjuk meg az orvos tanácsait, de mellette mindig érdemes elgondolkodni hogy mi mit tehetünk a saját gyógyulásunkért.

Mit jelentenek a betegségeink?
Ájulás: menekülés a világ és a problémák elől
Alacsony vérnyomás: felelősségtől való félelem, nem mer elmenni a végsőkig
Allergia: az allergén által jelképezett tulajdonság elutasítása. Pollenallergia esetében a szexualitás, termékenység elutasítása, míg szőrallergiánál a kedvesség, vagy szeretet el nem fogadása.
Asztma: túl sok sérelem „lenyelése”, amitől egyszerre szeretne megszabadulni, vagy többet szeretne kapni valamiből
Álmatlanság: félelem a kiszolgáltatottságtól, vagy a haláltól
Bőrbetegség: túl zárkózott, s kemény jellemre utal.
Cukorbetegség: szeretethiány, vagy nem tudja befogadni a szeretetet.
Elhízás: boldogtalanságra, elhanyagoltság érzésére utal
Emésztési problémák: valamit nem tud megemészteni, lenyeli a mérget.
Gyomorpanaszok: túl sokat töpreng egy problémán
Fülpanaszok: valamit nem akar meghallani, észrevenni
Hajhullás: új korszak kezdete, de lehet a visszahúzódás jele is
Herpesz: valamitől undorodik
Fejfájás: maximalista tulajdonságra utal, vagy a túlhajszoltságra.
Kóros soványság: az étel megtagadása, a nemiség elfojtása.
Magas vérnyomás: túl sokat görcsöl egy problémán, amit nem tud megoldani
Mell panaszai: anyasággal, gondoskodással összekapcsolható probléma
Nyaki problémák: nincs összhangban az ész és a szív cselekedetei, mást akar az egyik, mint a másik
Orrdugulás: érzelmek áramlásának megakadályozása
Sérv: túlterheled magad
Szenvedélybetegségek: másra vágyódás, szeretne kitörni valamiből
Tériszony: félelem a bukástól
Torokpanaszok: nem meri kimondani azt amit igazából gondol, nem meri vállalni magát
Vállpanaszok: túl sok teher cipelése
Veseproblémák: félelemre utal, jelképezi az emberi és a párkapcsolatot
Visszér: merev, rugalmatlan

 

Remzső Anna, 2012/01/23 - 11:50

2011. február 5. 07:00 , Legutóbb frissítve: 2011. február 5. 10:49 Pál Judit - Coach, mediátor

Egy darabig csak gyűlik minden csendben bennünk, később a lelki blokkok pszichés és testi betegségekhez is vezethetnek.

A legirigyeltebb, legsikeresebb emberek életében is akadnak olyan pillanatok, történések, amelyek szomorúságot, fájdalmat okoznak. Bizonyos eseményeket – legyenek ezek pozitív vagy negatív előjelűek - senki nem tud elkerülni, de óriási különbségek lehetnek abban, ki hogyan éli meg ezeket. Vagy éppen nem éli meg.

A negatív érzelmeket kiváltó dolgok széles skálán mozoghatnak. Apróságoktól, mint hogy valaki éppen csak furcsán nézett ránk az utcán, és kényelmetlenül éreztük magunkat egészen tragikus eseményekig sok minden kiválthatja őket. Egy szakításon, váláson, komolyabb betegségen, valakinek az elvesztésén vagy éppen egy bennünket ért igazságtalanságon nem lehet átlépni fájdalom nélkül. Valahogyan mégsem tudunk ezekkel az érzéseinkkel mit kezdeni, és sokszor próbáljuk elhitetni magunkkal is, rendben vagyunk.

Az érzéseinknek azonban, akár örömről, vidámságról, akár fájdalomról, veszteségről beszélünk, van egy közös jellemzőjük: nem úszhatjuk meg őket. Ha nem éljük meg őket, nem adjuk meg nekik a maguk idejét, látszólag talán megszabadulunk tőlük egy időre, valójában azonban többet ártunk ezzel magunknak, mint amennyit bárki más ártani tudna nekünk. A ki nem mondott, meg nem élt, fel nem dolgozott érzelmek akár halálos ellenségeink is lehetnek – egy darabig csak csendben gyűlnek, de ezek a lelki blokkok hosszú távon komoly pszichés és testi betegségekhez vezethetnek. Egészséges, kiegyensúlyozott csak az lehet, aki megtanulja átélni és kimondani őket, aztán elfogadni, maga mögött hagyni és változtatni, ha kell.

Sokszor, sok okból mégsem tesszük ezt meg. Nincs kivel beszélgetni róla, nem akarunk panaszkodni, gyengének látszani, szégyelljük magunkat, esetleg attól félünk, sebezhetőek leszünk, ha kiadjuk magunkat, vagy magunk sem értjük, mi is történik velünk, mi is zajlik bennünk valójában.
Vannak dolgok, amikről nem divat beszélni. Furcsa a viszonyunk a halállal, nem illik mások előtt sírni, a „hogy vagy” kérdést sokszor csak a zebrán szembejőve teszik fel ismerőseink, a mindennapi feladatok annyira lefoglalják időnket, hogy nagyon ritkán állunk meg magunknak is feltenni a kérdést, valóban, hogy is vagyok.

Sokan úgy gondolnak az érzelmekre, mint az értelem szöges ellentétére. Racionálisnak tartják magukat, akik nem hagyják, hogy érzelmeik eluralkodjanak felettük. És ez nem feltétlenül rossz – ha nem jelenti az érzelmek teljes elutasítását, látszólagos kirekesztését. Ha nehéz is, vannak helyzetek, amikor igenis racionálisak, objektívek, szinte érzelemmentesek kell legyünk. De ez nem azt jelenti, hogy utána sem veszünk tudomást az adott helyzetről, és abban magunkról. Tudnunk kell, hogy érzelmi reakcióink olyan lelkiállapotokat, folyamatokat is befolyásolnak, amelyeknek nem vagyunk urai.

A negatív érzelmeknek – szomorúságnak, haragnak, fájdalomnak, gyásznak, veszteségnek – is megvannak a maguk stádiumai, amelyeket végig kell járnunk, hogy kezelni, szabályozni tudjuk őket, és tényleg mi uralkodjunk felettük, ne fordítva. Ha nem tudatosítjuk őket, nem járjuk végig az állomásokat, könnyen saját magunk túszaivá válhatunk, úgy, hogy észre sem vesszük. Talán amíg valami komolyabb fizikai probléma formájában újra nem jelentkeznek.
Megtanulni beazonosítani az emóciókat, elfogadni őket, átélni és végigjárni az állomásokat – azaz feldolgozni a velünk történő eseményeket – sokszor nehéz, fájdalmas, sok időt igénylő folyamat, amelyhez segítségre is szükségünk lehet. De az egyetlen út ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, tartalmas, teljes életet élhessünk, amelynek irányítása minden pillanatban a mi kezünkben van.