A vérnyomás
Homályos elképzelések
A nyomás nyomában
Immár érthető és mérhető
Tisztázzuk tehát a fogalmakat...
A
ma, nap mint nap emlegetett vérnyomás fogalma alig több mint száz éves,
értékének helyes értelmezése pedig még ennél is rövidebb múltra tekint
vissza.
Homályos elképzelések
A vér mibenléte és szerepe mindig is izgatta az embert. Évszázadokon
át tartotta magát az az elképzelés, hogy a vér a májban keletkezik, és a
szív pumpálja a különböző szervekbe, ahol elhasználódik, maradéka pedig
az izzadsággal távozik. Európában az egyházi tiltás miatt csak az
1500-as években kezdtek el anatómiai vizsgálatokat végezni olyan
személyek holttestén, akik valamiért nem kaptak egyházi temetést. A
magas vérnyomással összefüggő betegségeket ugyanakkor viszonylag korán
ismerték, és helyesen hozták összefüggésbe vérkeringési problémákkal. A
"vértúltengést" érvágással próbálták kezelni, melynek több kára volt,
mint haszna, mert általában pont azoknál a beteg embereknél alkalmazták,
akiknek ily módon tovább gyengített szervezete már sokszor nem viselte
el a traumát.
A nyomás nyomában
Az orvostudomány számára fontos felfedezését, az ember
vérkeringésének leírását William Harvey 1628-ban publikálta, majd
1664-ben Niels Stensen bizonyítani tudta, hogy a szív valójában egy
izompumpa. Stephen Hales, angol orvos írta le először 1773-ban, hogyan
mérte meg egy ló vérnyomását. A ló nyaki verőerébe üvegcsövet vezetett,
majd a csőben megállapodó vérszint mutatta az erekben uralkodó nyomást.
Az igen véres módszert azonban emberen nem lehetett alkalmazni. Az
ember vérnyomásának mérése csak jóval később, a bécsi Ritter von Basch
1881-ben bemutatott készülékével vált lehetővé, mely a vérnyomást nem az
artériában mérte, hanem indirekt módon, a pulzus elszorításával vagyis
anélkül, hogy a testet meg kellett volna sérteni.
Immár érthető és mérhető
Ezzel általánosan mérhetővé vált az ember vérnyomása, az értékek
értelmezése azonban nem volt egységes. A XIX. és XX. század fordulóján
az orvosok jobbára még azt hitték, hogy a mért vérnyomásérték a szív
erejét, nem pedig munkavégző-képességét jellemzi, és ennek megfelelően a
magas vérnyomást is az egészséges szív sajátjának tartották.
Csak a 20-as években, a vérnyomást befolyásoló tényezők felismerése
után, valamint a primer és szekunder, azaz nem esszenciális, hanem
ismert kórokok következtében kialakult magas vérnyomás meghatározásával
vált a
vérnyomásmérés diagnosztikai jelentőségűvé.
A vérnyomásmérőket közben folyamatosan fejlesztették, hogy egyre
pontosabban tudjanak mérni. A maiak közvetlen elődjét Riva-Rocci, olasz
orvos készítette 1896-ban, melynek már fontos része volt a felpumpálható
mandzsetta és a higanyos manométer. Az első vérnyomáscsökkentő szert
1924-ben hozták forgalomba.
Tisztázzuk tehát a fogalmakat...
A vérnyomás definíció szerint az a nyomás, amelyet a szív
összehúzódásának következtében a vér az ér falára kifejt. Az erek falán
mérhető nyomás a vérkör különböző részein a szívtől való távolság és az
erek vastagságának függvényében változik. Az általános orvosi
gyakorlatban - és az otthoni mérés esetén is - vérnyomás alatt a bal
felkar artériájában a szív magasságában mért nyomást értjük. A vér
nyomása a szív ritmikus összehúzódásának következtében periodikusan is
változik. Az összehúzódott bal kamra által létrehozott csúcsnyomás a
méréskor a "felső" értéket adó, szisztolés érték. A balkamra elernyedési
fázisában a vérnyomás meredeken esik, eléri a minimális értéket, az ún.
diasztolés vérnyomást, azaz az "alsó értéket", majd ismét meredeken
emelkedni kezd. Az alsó érték főként attól függ, hogy a vér milyen
sebességgel tud továbbfolyni az artériákból a kapillárisokba.
A percenként továbbított vérmennyiség a perctérfogat, ami az
egyszeri pumpálásra továbbított vérmennyiség és a pulzus (a szívverések
egy perc alatti gyakorisága) szorzata. A pulzusszám növekedésekor
általában fokozódik a vérnyomás is.
A vérnyomás az idegrendszer pillanatnyi állapotától és a fizikai
aktivitástól függően egészséges embernél is állandóan változik a nap
folyamán.
A vér nyomása az életkorral is változik. Idős korban ugyanis az erek
veszítenek rugalmasságukból, így magasabb vérnyomás értéket lehet mérni
a falukon.
Szerző: Máriáss Márta
-
Forrás: HáziPatika.com
Vérnyomás-problémákról
A vérnyomás-értékek élettani jelentősége
Mi az, amit mindenkinek érdemes tudnia a vérnyomásról, a mérésről, a kapott értékekről?
Magyarországon a harmincas-negyvenes években vidéken is sok volt a
magas vérnyomással küszködő, főleg idős ember. A magas vérnyomáson úgy
segítettek, hogy eret vágva bizonyos mennyiségű vért kiengedtek a
keringésből. Az érvágás a borbélyok, felcserek feladata volt, régen
klistélyozásnak is nevezték.
A másik megoldás az volt, hogy piócás embert hívtak a beteghez,
főleg kis városokban és falvakban, akik egy vagy több piócát helyeztek
el ez illető betegen, azok vért szívva csökkentették a keringő
vértérfogatot, így csökkentették a magas vérnyomást. A vértolulás szó is
arra utal, hogy megnövekszik a vérnyomás.
A vérnyomás-értékek élettani jelentősége
A mért vérnyomásértékek az egészen alacsonyaktól, pl. 100/70
Hgmm-től egészen a magasakig (200/120 Hgmm) előfordulhatnak, a 120/80
Hgmm átlagosnak mondható. Az ön-vérnyomásmérés normálértékének felső
határa 135/85 Hgmm, az orvosok már ennél az értéknél is bizonyos
életmódbeli változtatásokat javasolnak. Magas vérnyomásról akkor
beszélünk, ha nyugalmi állapotban, nem szélsőséges hőmérsékleti
viszonyok között két mérés átlaga nagyobb mint 140/90 Hgmm. A magas
vérnyomást, a hipertóniát, több tényező együttes hatása alakítja ki. Ha
kialakulásának fő oka nem állapítható meg, esszenciális hipertóniáról,
azaz
magasvérnyomás-betegségről
beszélünk, de az is lehet, hogy a magas vérnyomás hátterében pontosan
megállapítható az azért felelős kórfolyamat. Az okok között szóba
jöhetnek vesebetegségek, hormonális zavarok,
érelmeszesedés,
de okozhatják gyógyszerek is. A betegek kezelése tehát a kiváltó októl
függően különböző lehet, amelyet szakorvosnak kell eldönteni.
Az örökletes tényezőkön túl, a helytelen táplálkozás sokféleképpen
járulhat hozzá a magas vérnyomáshoz. A dohányfüstben lévő nikotin
érszűkítő hatása miatt emeli a vérnyomást. Az alkohol kis mennyiségben,
például napi 1-2 dl bor fogyasztásakor még nem emeli, de nagy
mennyiségben - a megnövekedett folyadékbevitel miatt - fokozza a
vérnyomást.
A feketekávé kis mennyiségben (napi 1-2 csészéig) általában nem
befolyásolja, előfordulhat azonban, hogy valakinek a szervezete
fokozottan reagál a kávéra, ezért nem árt ellenőrizni a vérnyomást
kávéivás előtt és után. Egy-két csészénél nagyobb mennyiség azonban már
mindenképpen egészségtelen. A pihenés hiánya, a stressz szintén növeli a
vérnyomást.
Szerző: Máriáss Márta
-
Forrás: HáziPatika.com
Kommentáld!