• A pajzsmirigyrák összeállítás kezdőoldala
• A pajzsmirigy és daganatai
• A pajzsmirigydaganatok előfordulása
• A betegség megállapítása (vizsgálati módszerek)
• A pajzsmirigydaganatok keletkezésének okai
• A pajzsmirigy jóindulatú daganatai
• A pajzsmirigy rosszindulatú daganatai
• Rizikótényezők
• A pajzsmirigyrák tünetei, felismerése
• A pajzsmirigyrákok kezelése
• A betegség prognózisa
• Pajzsmirigyrákos betegek gondozása
• A pajzsmirigyrák megelőzésének lehetőségei

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

A pajzsmirigyrákok kezelésében a legfontosabb szerepe a műtéti kezelésnek van, amellyel akár teljesen is kiirtható a daganatszövet. A műtétek után általában izotópkezeléseket is végeznek, amelynek célja, hogy egyáltalán ne maradjanak daganatos sejtfészkek. A hormonkezelés egyrészt a pajzsmirigyhormon kívülről történő pótlását szolgálja, másrészt azt, hogy a pajzsmirigyserkentő hormon - ami daganatnövelő hatású - a normális szint alá csökkenjen. A sugár- és a kemoterápia ennél a betegségnél nem igazán hatékony.

A pajzsmirigyrákok kezelésénél a műtétnek van elsőrendű szerepe, ezt követi a radiojód (izotóp) -terápia. Külső besugárzásra és kemoterápiára ritkábban kerül sor.

1. Sebészi kezelés

A sebészi kezelés lényege a daganatszövet radikális, lehetőleg teljes kiirtása. Korábban a viszonylag jóindulatú papilláris rákoknál megelégedtek az érintett lebeny eltávolításával, ma már egyre általánosabb az az álláspont, hogy teljes pajzsmirigykiirtást kell végezni. Ez természetesen pajzsmirigy-elégtelenséget okoz, amelyet azonban az endokrinológus szakember megfelelően tud kezelni. A közel teljes pajzsmirigy-kiirtás is elfogadható módszer, ha azt a szükséges kezelés követi.

Igen fontos, hogy a műtétet olyan szakember végezze, aki a pajzsmirigysebészetben nagy gyakorlattal rendelkezik, mert így a szövődmények aránya sokkal kisebb, akár 1 százalék alatti is lehet. A leggyakoribb szövődmények egyébként a hangszalagbénulás és a mellékpajzsmirigy csökkent működése, a kalcium-anyagcsere zavarával.

A jó műtéthez hozzátartozik a daganathoz közeli nyirokcsomók felkeresése és kiirtása is. Gyakran fordul elő, hogy a beteget pajzsmirigygöb miatt operálják és műtét közben vagy csak utána, a szövettani vizsgálatnál derül ki, hogy a daganatos góc pajzsmirigyrák volt. Ilyen esetben feltétlenül fontos, hogy második, úgynevezett komplettáló műtétre kerüljön sor, mert a betegség prognózisa, a beteg további élete nagymértékben ettől függ.

A pajzsmirigyrák-műtéteket a leghelyesebb olyan centrumokban végeztetni, ahol a megfelelő szakemberháttér - pajzsmirigysebész, endokrinológus, kórszövettan-szakértő stb. - csapatmunkában rendelkezésre áll. Minél jobban sikerül a műtét, minél teljesebb a pajzsmirigy kiirtása, annál jobbak a későbbi eredmények.

Pajzsmirigycentrumok vannak minden megyei kórházban (kivétel Nógrád - az itt lakókat Vácott látják el), az egyetemi klinikákon, tovább a következő fővárosi intézményekben:

• Főv. Önk. Péterfy Sándor Utcai Kórháza, Budapest
• Főv. Önk. Szent Imre Kórháza, Budapest
• Főv. Önk. Uzsoki Utcai Kórháza, Budapest
• Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház
• Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb

2. Izotópos kezelés

A műtétet követően az esetek nagyobb részében izotóp (radiojód, 131-I) -kezelésre van szükség, melyet szájon át bevitt oldattal vagy kapszulával végeznek.

A kezelésnek többféle célja van. Elsőrendű cél, hogy minden egyes pajzsmirigysejtet - akár daganatos akár nem - ki kell irtani azért, mert a legtöbb daganat többgócú, és a műtétnél bent maradt szövetben még lehetnek daganatos sejtfészkek. Másrészt a gondozás során végzett izotópos vagy laboratóriumi ellenőrző vizsgálatok akkor igazán megbízhatóak, ha a betegben már nincs pajzsmirigysejt.

Már említettük a tireoglobulint, amely a vérben található fehérje és a pajzsmirigysejtek termelik. Sikeres műtét, illetve izotópos kezelés után a vérben a tireoglobulin szintje nullára csökken. Ha ez így is marad, akkor betegségmentes, azaz gyógyult állapotról lehet szó. Amennyiben a tireoglobulin szintje progresszíven emelkedik, akkor a betegség kiújulásától kell tartani. Mindez igaz az esetek többségére, de nem mindegyik esetre. A differenciált pajzsmirigyrákok körülbelül harmadrésze az idők folyamán elveszti tireoglobulin-termelő képességét, így az előbb mondottak rájuk nem alkalmazhatók.

Az izotópos kezeléseket többször lehet és kell ismételni, ha a betegség változatlanul fennáll. Betegségmentességet jelez, ha képalkotó eljárásokkal nem találnak már daganatot (ultrahang, CT, PET), és a vérben nem mutatható ki a tireoglobulin.

A pajzsmirigyrák kiújulásakor kétféle módon avatkozhatnak be. Ha a kiújulás a pajzsmirigyágy területén van vagy áttétek formájában a nyak nyirokcsomóin mutatkozik, a sebészeti megoldást részesítik előnyben. Egyéb esetekben, ha a kérdéses terület jódfelvétele kimutatható, radiojód-terápiát végeznek nagy dózisokkal.

3. Pajzsmirigyhormon-kezelés

A pajzsmirigyhormon-kezelésre két ok miatt is szükség lehet: a pajzsmirigy kiirtása miatt a pajzsmirigy hormonját kívülről kell pótolni, ez tabletta formájában történik. A kezelést azonban úgy állítják be, hogy a vérben a pajzsmirigyserkentő hormon, a TSH (tireotropin) szintje a normális alá csökkenjen. Ez azért szükséges, mert ebben az esetben a TSH maga is daganatnövelő hatású. A pajzsmirigyhormon-kezelést ellenőrzés mellett élethossziglan kell folytatni.

A hosszú távú eredmények azt mutatják, hogy az eredmények a jól elvégzett műtét és az azt követő izotópos kezelés, majd gyógyszeres terápia esetén a legjobbak.

4. Külső besugárzás

E módszer eredményessége meglehetősen mérsékelt, az előbbiekkel nem vetekszik. Csak előrehaladott, gyors progressziójú esetekben kerül rá sor, amikor már mást nem tudnak alkalmazni.

5. Kemoterápia

Az emlő, a gyomor, a bélrendszer, a nyirokrendszer daganataitól eltérően pajzsmirigyráknál a kemoterápia csak igen szerény eredményekkel jár, hatékonysága 10-20 százalékra tehető. Érthető ezek után, hogy erre ritkán kerülhet csak sor.