Állj a helyedre!
„Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.” (1Mózes 2:5)

A Biblia azt mondja: „… az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.” A teremtés kezdetén Isten párát küldött, mely felszállt a földből és megöntözte a földet. Addig nem volt semmilyen eső az égből. Azért, mert még nem volt senki, aki előkészítse, megművelje a termőföldet. Van ebben egy szellemi üzenet. Vannak dolgok, amelyeket Isten már eltervezett, elkészítette hozzá az ellátmányt is, vágyik megtenni – de nem teszi, amíg te nem állsz a helyedre, ahol átveheted mindazt, amit szeretne neked adni. Az áldás ott van, biztonságban őrizve Isten kezében. A szükség létezik, és állandóan fáj, de az áldás nem jöhet addig, amíg a szíved nincs a helyén ahhoz, hogy Isten cselekedhessen. Most talán éppen hajnali ködben vagy, de tudod, hogy Isten többet tartogat számodra. Valami frusztrál, ami miatt ezt kérdezed: „Miért nem jutok előrébb?” Ahelyett, hogy embereket vagy körülményeket hibáztatnál, állj meg, nézz fel, és kérdezd meg: „Uram, arra vársz, hogy a helyemre kerüljek?” Ha ezt kérdezed, légy kész arra, hogy engedelmeskedj, ha meghallod a választ, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy át kell rendezned életedben a fontossági sorrendet, és meg kell fizetned az árát annak, hogy megkaphasd, amit Isten neked szán. Mit szán neked? Nem ködöt, hanem záport! Ő kész és képes rá: „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Ehhez azonban a helyeden kell lenned.

Válasz

Kérd rá Isten áldását!
„Éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket…” (Efezus 5:2)

Szeretetben és megbocsátásban járni több okból is nehéz.
1) Szembemegy testi természetünkkel.
2) Megeshet, hogy a másik sosem fogja megtudni, hogy megbocsátottad a vétséget.
3) A szíved összetörhet, ha látod, hogy imádságaidra válaszul Isten megáldja a sértő felet, mint ha sohasem vétett volna ellened.
Kálvin János rámutatott, hogy az ilyen imádság „fölöttébb nehéz”, a korai egyház teológusa, Aranyszájú Szent János „az önuralom csúcsának” nevezte. A Biblia azt mondja, hogy Jób szenvedései véget értek és gazdagsága helyreállt, amint imádkozni tudott azokért, akik addig csak fokozták kínjait (ld. Jób 42:10). Ha így imádkozol, azzal gyakorlatba ülteted Jézus híres Hegyi beszédében elhangzott szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté 5:44–45 KJV). Ez Krisztus megbocsátás szabványa, és ez magas mérce. Talán azon töprengsz, hogyan is élhet valaki eszerint. Nézd meg az első keresztyén vértanú, István életét és halálát. Még akkor is, mikor ellenségei megkövezték, így imádkozott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (ApCsel 7:60). Ebben van István nagy hatékonyságának egyik titka. Az őszinte megbocsátás az a gyógyszer, mely meggyógyítja a legmélyebb érzelmi sebeket is. Becsukja az ajtót a múltad után, kegyelmet és motivációt ad arra, hogy továbblépj és élvezd az életet, amit Isten neked szán.

Válasz

Járj megbocsátásban!
„Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:21)

Tizenhét évvel azután, hogy újra találkozhatott elveszettnek hitt fiával, Józseffel, Jákób meghalt, és József testvérei pánikba estek. Az jutott eszükbe: „Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” (1Mózes 50:15). Ezért összeültek, kitaláltak egy történetet, és megüzenték Józsefnek: „Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” (1Mózes 50:16–17). Gondolj bele! Ha apjuk valóban ezt mondta volna, akkor nem a testvéreknek mondta volna, hanem magának Józsefnek, nem igaz? Nem akart volna a sírba térni attól félve, hogy József esetleg mégis végrehajtja bosszúját. Amikor József meghallotta, hogy bátyjai kételkedtek bocsánatában, hívatta őket, és sírva ezt mondta: „Ne féljetek… eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:19,21). Az őszinte bocsánat, amit a Szentírás tanít, egy elkötelezettség, amelyet életed minden napján gyakorolnod kell. Az embereknek akkor van legnagyobb szükségük a szeretetre, amikor a legkevésbé érdemlik meg. Soha senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. Ha Jézus arra várt volna, míg ellenségei megbánják, amit tettek, akkor nem imádkozott volna így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Persze, könnyebb megbocsátani, amikor a másik elismeri vétkét, de ha ezt előfeltételként szabod, akkor sosem fogod megtapasztalni a győzelmet! Márpedig amit nem bocsátasz meg, azt újra meg újra át kell élned! Bocsáss meg hát a saját érdekedben, vedd vissza az életedet, és járj az Úr áldásaiban!

Válasz

Védd meg!
„… közel leszel hozzám… Én majd ellátlak itt…” (1Mózes 45:10–11)

József nem csupán megbocsátott testvéreinek, de a legrosszabb rémálmuktól is megóvta őket: attól, hogy visszatérve el kell mondaniuk idős apjuknak, mit tettek huszonkét évvel azelőtt. József egy lépéssel előttük járt, megmondta, mit mondjanak és mit ne: „Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid… Én majd ellátlak itt…” (1Mózes 45:9–11). Úgy gondolod, rá kellett volna kényszeríteni őket, hogy bevallják, amit tettek? Nem, az csak még nagyobb terhet jelentett volna apjuknak, Jákóbnak. Még többet bánkódott volna az elveszett évek miatt, és nehezen tudta volna leküzdeni keserűségét többi fia iránt. József bölcsen belátta mindezt, és ezzel elérte, hogy bátyjai még jobban tiszteljék. Nagy különbség van a bűnvallás és a másikra „rázúdítás” között. Helyrehozhatatlan károkat okozhat, ha úgy próbálsz enyhülést keresni bűntudatodra, hogy minden részletet kitálalsz valakinek, aki nem tud megbirkózni ezzel. Van, amikor a beismerés a helyes út, de csak miután megbeszélted ezt egy tapasztalt tanácsadóval. Miután Dávid vétkezett Betsabéval, ezt írta: „Egyedül ellened vétkeztem [Istenem], azt tettem, amit rossznak látsz” (Zsoltárok 51:6). Ha végiggondolod, hogy Isten tudja minden bűnödet, mégis ígéri, hogy bizalmas titokként kezeli, akkor ennek
1) növelnie kellene benned az alázatot és a hálát;
2) el kellene érnie, hogy te se beszélj róluk;
3) meg kellene győznie arról, hogy te se hánytorgasd fel mások bűneit és gyengeségeit.

Válasz

Ne szégyenítsd meg!
„… éljetek szeretetben…” (Efezus 5:2)

Képzeld el, hogyan érezhettek József testvérei, amikor azt mondta nekik: „nem ti küldtetek ide, hanem Isten” (1Mózes 45:8). Komolyan mondja? Isten tette? Ez a megbocsátásnak egy egészen új szintje! A másik méltóságának megőrzése és önértékelésének védelme – ezt teszi velünk Isten! Teljesen tudatában van bűnös múltunknak, mégis betakar kegyelmével. És ugyanezt várja tőlünk mások irányában. Ha Jézus nemzetségi táblázatát olvasod Máté evangéliumában, akkor azt gondolhatod, hogy a házasságtörés bűne, amit Dávid és Betsabé elkövettek, kezdettől az isteni terv része volt. Nem, a bűn soha nem a terv része, és Dávid nagy árat fizetett érte. A Biblia mégis úgy jegyzi fel ezeket az eseményeket, mintha pontosan így kellett volna megtörténniük. A Biblia azt mondja: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként” (Efezus 5:2). Ha őszintén megbocsátasz, nem marad hely az önigazultságnak. Azért tudsz megbocsátani, mert:
1) emlékszel arra, hogy te magad is bocsánatot nyertél;
2) elismered, hogy te is képes vagy effélékre;
3) látod Isten kezét működni, ha a teljes képet nézed.
József nem bánt testvéreivel leereszkedő modorban, és nem gondolta magában: „most majd csodálni fognak, mert ilyen kegyes vagyok.” Nem, a börtönben töltött évek alatt Isten átformálta szívét és megváltoztatta hozzáállását. Ezért József tényleg komolyan gondolta, amikor azt mondta: „ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Mózes 50:20). Az ilyen reakció a megbocsátást egészen új szintre emeli!

Válasz

Ne kelts benne újra bűntudatot!
„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek…” (1Mózes 45:5)

József azt mondta testvéreinek: „De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok… Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Mózes 45:5,7). Mikor a legvalószínűbb, hogy lelkiismeret-furdalást akarunk kelteni másokban? Amikor mi magunk elfeledkezünk a kegyelemről, amit Istentől kaptunk. Gyakran akkor tudunk önmagunknak is megbocsátani, ha megbocsátunk másoknak. Az önmarcangolás sokunkat kínozza. Pál azt írta: „üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt” (Galata 1:13). Gyilkolta az embereket. Most pedig visszamegy ugyanazokba a városokba prédikálni – és vajon ki a hallgatóság? A meggyilkoltak özvegyei és árvái! Ha Pál nem tanulta volna meg elfogadni Isten bocsánatát, akkor sohasem lett volna képes betölteni Isten akaratát. Egyes ókori társadalmakban szokás volt úgy büntetni a gyilkosokat, hogy az áldozatot a hátukra szíjazták. Talán ez jutott eszébe Pálnak, amikor azt írta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). Semmi sem nehezebb a bűntudatnál. Ez a teher 1) lehúz;
2) rossz szájízt hagy maga után, amerre csak jársz. A barátaidnak is elege lesz, és azt fogják mondani, tedd már túl magad rajta.
3) Tönkreteszi a kapcsolataidat. Ki akarna olyan valakivel lenni, aki örökösen egy holttesttel hozakodik elő? Ilyenkor az új kapcsolatot csak arra használod, hogy az előző okozta fájdalmat enyhítsd vele.
4) Lerombolja az egészségedet, hiszen az emberi szervezet nem arra lett kitalálva, hogy neheztelést hordozzon. Engedd el végre! Valaki azt mondta: „Mindenkinek szüksége lenne egy külön temetőparcellára, ahol eltemetheti barátai és szerettei hibáit.” Gyászold meg, ha kell – de temesd el, és lépj tovább!

Válasz

Ne próbáld megfélemlíteni őt!
„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15)

József testvérei úgy megdöbbentek, szinte földbe gyökereztek. Ekkor „József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Mózes 45:3–5). Figyeld meg, József nem úgy reagált, mint ahogy oly gyakran mi szoktunk, ha valaki megbánt. Ő
1) nem távolodott el testvéreitől;
2) nem élvezte, hogy feszengeni látja őket;
3) nem viselkedett felsőbbrendűen;
4) nem mondta kárörvendően: „Most megvagytok!”;
5) nem emlékeztette őket arra, hogy leszólták és megvetették álmait;
6) nem követelte tőlük, hogy ismerjék el, neki volt igaza, ők pedig tévedtek;
7) nem mondta, hogy „Ugye megmondtam?!”
Nem, József azt akarta, hogy szeressék, nem azt, hogy féljenek tőle. Helyreállást akart, nem bosszút. Tudta, hogy a kapcsolat helyreállásának hosszú távú előnyei sokkal többet érnek, mint a bosszú rövid távú élvezete. Megértette, hogy ő maga is csak akkor lehet szabad, ha a vétkest szabadon engedi. A Biblia azt mondja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” Az „abbá” egy közvetlen megszólítás, olyasféle, mint az „apukám”. Isten nem hozza fel a múltadat, nem tart távolságot bukásaid miatt. Ő azt akarja, hogy tudd, hozzá bármikor jöhetsz, ő elfogad, jelenlétében biztonságban érezheted magad, és nyugodtan hívhatod apukádnak. És azt szeretné, hogy ilyen szeretetet gyakorolj te is mások felé – olyan szeretetet, ami nem akarja, hogy féljenek a jelenlétében.

Válasz

Ne is beszéljünk róla!
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Mózes 50:20)

Huszonkét évvel azután, hogy testvérei eladták Józsefet rabszolgának, most ott állnak előtte, Egyiptom kormányzója előtt. Nem ismerik fel, de tudják, hogy sorsuk a kezében van. Te mit tettél volna az ő helyében? Megragadtad volna az alkalmat kiegyenlíteni a számlát? Emlékeztetted volna őket régi bűneikre? A következő néhány napban nézzük meg, mit tett József: nem beszélt róla fűnek-fának. Csak akkor ismertette meg magát a testvéreivel, miután mindenki mást kiküldött (ld. 1Mózes 45:1). Gondoskodott arról, hogy Egyiptomban soha senki ne tudja meg, mit tettek vele testvérei. Nem ugyanígy bánik-e velünk Isten is? Bőven fel tudna sorolni mindannyiunkról olyan hosszú bűnlajstromot, hogy eláshatnánk magunkat, de ő nem emlegeti fel múltbeli bűneinket. Akkor mi miért tesszük? Hogy ezzel büntessük a másikat! „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Mitől félünk? Hogy megússzák? Azt akarjuk, hogy a vétkes büntetést kapjon, ezért mondjuk el mindenkinek, mi történt. Ilyenkor:
1) Istent játszunk! Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Egyedül ő ismeri a vétkes gyengeségeit, melyek arra vezették, hogy ártson neked, és egyedül ő tudja, hogy megbánta-e tettét és megváltozott-e.
2) Olyan mércét állítunk fel, mely alapján mi magunk is elítélhetők leszünk. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Máté 7:2).
Ha ez kellemetlen igazság számodra, akkor fogadd meg a következőket: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4:31–32). Ha valaki ártott neked, akkor a „bocsásd meg, és felejtsd el” a helyes reakció.

Válasz

Krisztus által le tudod győzni rossz szokásodat
„Figyeljetek… Jézusra” (Zsidók 3:1)

Tegyük fel, hogy szeretnél fogyni, de nagyon szereted a sütiket. Hogyan tudod legyőzni a kísértést? Azzal, ha azt mondogatod: „nem szabad sütit ennem, nem szabad sütit ennem, nem szabad sütit ennem”? Nem, minél többet gondolsz a sütikre, annál inkább fogod kívánni őket. Inkább valami másra (vagy valaki másra – Jézusra!) kell összpontosítanod, aki segít legyőzni a kísértést. A problémád nem a cukrászda, hanem a gondolkodásmódod. A győzelem fejben dől el. Pál azt írja: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:1–2). Megteheted, hogy bezárkózol egy szobába, de még ott is a sütikre fogsz gondolni. Másrészt viszont ráhangolhatod gondolataidat Jézusra, erőt meríthetsz belőle, és ha utad arra vezet, győztesen elmehetsz minden cukrászda előtt a városban. Ugyanez alkalmazható minden szokásra, amit el akarsz hagyni, minden bűnre, amit le akarsz győzni. Könnyen jön a győzelem, egyik napról a másikra? Nem. A sátán újra meg újra kísértette Jézust a pusztában, és téged is kísérteni fog mindaddig, amíg rá nem jön, hogy a stratégiája már nem működik. „Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Krisztus által te is le tudod győzni rossz szokásodat.

Válasz

Csendes idő Istennel (4)
„… szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:12 Károli)

Az Istennel töltött idő több egy jó ötletnél, ez létfontosságú a lelki túléléshez, elengedhetetlen a lelki növekedéshez és éretté váláshoz. „De hiszen minden héten megyek templomba” – mondod. El tudod képzelni, mi történne, ha hetente csak egyszer ennél? Jób pátriárka ezt mondta: „szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” Péter a Szentírást az anyatejhez hasonlítja (ld. 1Péter 2:2), a Zsidókhoz írt levél írója pedig szilárd eledelhez (ld. Zsidók 5:14). A csendesség ideje egy lelki fürdőhöz is hasonlít. Jézus azt mondta: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Minden nap lezuhanyozunk azért, hogy tiszták maradjunk, és elkerüljük a kellemetlen testszagot. Nem könnyű olyan embernek a közelségét elviselni, aki büdös, ráadásul azt is kockáztatod ezzel, hogy megsértődik, ha erre felhívod a figyelmét. De ha szereted, megteszed. Jézus is megmondta Péternek: „botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint” (Máté 16:23). A lényeg: ha nem véded az Istennel töltött csendes idődet, akkor:
1) el leszel vágva erőd, útmutatásod és bölcsességed forrásától;
2) Isten csak korlátozott mértékben tud használni;
3) keresztyén életed ellentmondásos lesz.
Azt mondod, nincs időd? Neked is pont ugyanúgy 168 óra jut egy hétre, mint bárki másnak! Azt, hogy hogyan használod fel, az határozza meg, hogy mit tartasz legfontosabbnak. Tehát, ha úgy gondolod, hogy az Istennel való közösség fontos, akkor szánj időt rá!

Válasz